2024. március 28. csütörtökGedeon, Johanna
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
ARCHÍVUM

Címke: gender

De mondom és mondd te is, hogy meg tudod csinálni! Nem csak nőnapon!

, ,

közzétéve: 2019-03-19 14:28

A nőnapra időzítve szerveztük meg A siker női arca című két napos rendezvényünket, amely nem a klasszikus, virágot adunk és meghatott szavakat zengünk a nőkről típusú tematikával operált, hanem sokkal inkább a nők gazdasági-társadalmi szerepvállalásáról, fontosságáról és sikereiről szólt. Az esemény része volt a Nő.Élet.Erő székelyföldi vállalkozónői kutatásunk eredményeinek első, nagyközönség előtti bemutatása is, ahol a tanulmány írói, Geambașu Réka és Gergely Orsolya szociológusok prezentálták a legfontosabb számokat és következtetéseket.

Már a szervezési folyamat során jól meggyötörtem meghívott előadóinkat, köztük Rékát és Orsit is, hiszen a fotóik mellett egy olyan 1-2 mondatos gondolatot is kértem tőlük, amelyben definiálják a női sikert. Ez a feladat Rékát annyira megihlette, hogy inkább egy egész véleménycikket írt a Plakátmagányra, Ne mondd többé, hogy meg tudom csinálni! (nőnapra) címmel. Még a megjelenés előtt átküldte nekem és már akkor írtam neki, hogy hiába gondolkozunk nőügyben sok mindenről hasonlóan, ezzel a cikkével nem értek egyet és hogy a felvetései mellől kifejezetten hiányoznak belőle a megoldási javaslatai. Sajnos, én már csak ilyen javíthatatlan pragmatista vagyok, és rögtön a cselekvési, gyakorlati akcióterveket várom egy probléma tárgyalásakor.

Hát én biza továbbra is meggyőződésesen mondogatom, hogy meg tudod csinálni!

A női téma kezelésének egyik legfontosabb és elengedhetetlen részének tartom, hogy igenis, nagyon és sokat kell mondani a nőknek, hogy „meg tudod csinálni”! És sikeres példákat, mintákat állítani eléjük, amelyeket nem egy az egyben kel lemásolniuk (bár még mindig sok szempontból majmok vagyunk és hozzájuk hasonlóan mi is utánzással tanulunk meg nagyon sok mindent), hanem hogy inspirálódjanak belőlük és hitet merítsenek, elsősorban önmagukkal kapcsolatban. Tudom-tudom, ez nagyon amerikai, nyálas és elcsépelt, olcsó gif-re kívánkozó youcandoit attitűd, de hát ha ez működik?! Ezt tapasztalom magamon, a környezetemen és ezt kapom vissza azoktól is, akiket ilyen-olyan formán sikerült már a dobozban való gondolkodásból egyszer-egyszer kibillentenem és tettekre ösztönöznöm.

És hogy erre a „meg tudod csinálni” szövegelésre mekkora szükség van, álljon itt egy múlt heti, rettentő friss élményem. Projektmenedzsment képzés, záró alkalom, a feladat, hogy a tréningen tanultakat mindenki integrálja a saját projektötletének a leírására (struktúraterv, Gantt, költségterv, etc.). Okos, fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkező nők és férfiak, a legtöbbnek saját vállalkozása van. Megyünk körbe, hogy mindenki mutassa be az elképzelését, hogy miről akar projekttervet készíteni. Na, itt érünk el végre az érdekes részhez, felvillanyozódva és kíváncsian fülelek. Amikor a harmadik, vagány és a saját szakmai területén amúgy sikeres nő mondja azt, hogy van két ötlete is (míg több férfinak egy sem volt), de az egyik túl nagy, és elképzelni sem tudja, hogy megvalósítható, és inkább a másikat dolgozná ki, akkor fakadtam ki, hogy ez nem lehet igaz és merjenek legalább álmodni!

Mert hogy ezek a csajok már attól is megrettentek, hogy egyáltalán belegondoljanak rendesen és leírják, mit is szeretnének létrehozni, minden rizikó nélkül, hiszen a papír mindent elbír. Itt szó sem volt még arról, hogy alapítsanak a projektre egy céget, vegyenek fel a nagymamájuk házára jelzálogot és tegyék zaciba a gyereket. Egyszerűen csak fogalmazzák meg maguknak és írják le a projektet, amin még annyit csiszolnak, pofozgatnak, amennyit akarnak, hogy aztán teszteljék a piacot, a lehetőségeket, és így tovább. De nem, mert már ott bestoppoltak, hogy egyáltalán megfogalmazzák, mit akarnak.

Btw,  hozzáteszem, egyik sem egy CERN típusú részecskegyorsítót szeretett volna installálni a kiskertjébe, abszolút a megvalósítható kategóriában voltak az ötletek, amelyekkel kielégítetlen és létező piaci réseket tömhetnének be. És ha ilyenkor nincs ott senki, aki kimondja, vagy a saját példáit felhozza arra, hogy az ilyen ideákat igenis meg lehet és kell csinálni, akkor elvesznek és örökké csak hagymázas álmok maradnak. Lehet, hogy így is, de kimondatlanul biztosan. Vigyázat, újabb közhely!!! Minden megvalósítás egy egyéni vagy szűk közösségi ötletből növi ki magát.

Nincs piros kapszula

Annyiban egyetértek Rékával, hogy gyönyörű lenne, ha levehetnénk napirendről a nőügyet, mert már nem lenne relevanciája – mondjuk akkor kellene keresnünk magunknak egy újabb, még nagyobb megoldandó társadalmi problémát, például az általa is felvetett klímaváltozást, ami amúgy nem is áll tőlem távol. De ahogy a klímaváltozás megállítására sincs egyetlen varázsszer, amitől hirtelen mindenki megvilágosodik és mindent megért, ráadásul meg is változtatja minden fogyasztói szokását (csak összetett külső és belső kényszerek, szabályozások és megvalósítások együttese működhet, ha egyáltalán van még remény: adópolitikák, országos és nemzetközi törvénykezések, környezetkímélő technológiák olcsóbbá tétele, stb. és tudatosítás, tudatosítás, tudatosítás orrvérzésig) úgy a nők helyzetének javítására sincs.

A szüfrazsettek és az őket követő feminista hullámok, évtizedes küzdelmek árán már áttörték nekünk a gátat – legalábbis a „fejlett” országokban, amikhez Románia is tartozik (mert például Ázsiában és Afrikában még mindig riasztó a helyzet) – a jogi keretek már adottak a teljes női-férfi egyenlőséghez. Szavazhatunk, választhatóak vagyunk, tanulhatunk ugyanúgy, mint a férfiak, a születésszabályozási módszereknek köszönhetően nem kell 16 gyereket világra hoznunk és azon sem döbben meg senki, ha nadrágban megyünk munkába. És mégis, továbbra sincs egyenlőség, sem bérekben, sem karrier lehetőségekben, sem egy csomó, más kérdésben, rengeteget olvastam, írtam, és személyesen is tapasztaltam már erről és még fogok is bőven.

Ezek megoldására azonban nincs egy univerzális recept. Ez sajna így van, ezt már régen be kellett látnom. Annak ellenére mondom ezt, hogy az én habitusomhoz igencsak illene valamiféle „egy svunggal berúgjuk az ajtót és azzal mindent (is) megváltoztatunk” megoldás. Ha lenne ilyen, biztosan beleállnék a megvalósításba. De nem látom az átütő ötletet sehol és bennem sem ért még meg az EGY, NAGY ÉS IGAZI MEGFEJTÉS.

Akkor most mi legyen?

Tehát akkor az én kis egyszerű, de célorientált agyam mit mond a nőkérdés megoldásáról? Hogy komplex, sokfelől és több módszerrel támadó stratégiára van szükség. Aminek például része az is, hogy a Réka által felvetet problémákra konkrét válaszokat, gyakorlati tanácsokat adunk és egyben meg is csináljuk azokat. Mert ami először egyéninek tűnő sikeres eredmény, az nagyon gyorsan minta lesz, hatásai multiplikálódnak, és amelyek egyre gyűrűző befolyást gyakorolva hozzák létre a kívánt, társadalmi szintű, strukturális változásokat. Nem egyedül, izoláltan, hanem összeadódva és nem is feltétlenül látványosan. És hogy közben ezen az úton olyan módszereket is kell alkalmaznunk, amelyek a férfiaknak már természetesek? Na és? Az ügyesebbektől nem szégyen tanulni.

Tehát nőként

  • például nyugodtan és felesleges irulás-pirulás nélkül beszéljünk szakmai eredményeinkről.
  • belátjuk, hogy bármilyen tudományos, biznisz, vagy közéleti előmenetelnél legalább olyan fontos a networking, a láthatóság, mint a megvalósított munka. (Kiemelkedő és követendő jó példája ennek Barabási, aki tavaly mekkora PR roadshow-t nyomott le, hónapokig csak ő folyt mindenhonnan. Nem szégyellte promózni a könyvét, akármekkora tudós sztár is.)
  • állandóan közbeszédben tartjuk (cikkekkel, eseményekkel, kis-és nagyobb közösségek előtti előadásokkal) a nők munkahelyi helyzetét, társadalmi-gazdasági nehézségeit. És ebbe a témába tudatosan bevonunk férfiakat is, mert a nőügy nem csak női ügy.
  • egyre több rendezvényen csinálunk gyerekmegőrzőt, civil és politikai szinten presszionáljuk a döntéshozókat, hogy létesítsenek mind több bölcsődét, óvodát, hogy tegyék értelmesen elérhetővé és kihasználhatóvá a részmunkaidős foglalkoztatást, hogy a gyerekvállalás ne akadály legyen a nők karrierjében.
  • bemutatjuk a nagyközönségnek azokat a hétköznapi hősnőket, vállalkozónőket, vezetőket, akik ellenszélben is képesek dolgozni és változásokat elérni…

És folytathatnám a sort a végtelenségig. A társadalmi struktúrát nem lehet egy pillanat alatt megváltoztatni, de sok, kicsi vagy nagyobb lépéssel és tettel igen. Ehhez viszont egyéni felismerésekre, ötletekre és merészségre van szükség. Amik aztán közös cselekvésekben teljesednek ki.

De ezekhez a nőknek sokkal több bátorításra és motiválásra van szükségük, ezért én, ahogy eddig is mondtam, folyamatosan mondom, úgy a jövőben is csak ezt fogom mondani minden nőnek (és nem csak nőnapon), hogy

meg tudod csinálni!

GySzM

Nyitókép: Miguel Bruna, Unsplash