közzétéve: 2012-02-09 16:39
Bár kutatási jelentésünket már 2011 őszén közzétettük a Vállalkozz.ro projekt keretében, az eredményeket pedig több esemény keretében be is mutattuk, visszatérnék mégis néhány érdekességre, ha már a kormányváltás kapcsán ismét felmerült a gazdasági fellendítés kérdése.
„A vállalkozói státust ezzel szemben leginkább a Központi régióban élő, vállalkozóként vagy vezetőként a szolgáltatásokban dolgozó vagy diák/egyetemi hallgatói státussal rendelkező fiatalok részesítik előnyben. A nagyobb (50000 lakos feletti) városok és megyeközpontok mellett nagyobb vállalkozói hajlandóságot regisztráltunk a kisebb (10000 lakos alatti) városokban is.”
(…)
A potenciális vállalkozók típusai
Elégedetlen állami alkalmazottak
Tipikusan egyetemi végzettséggel rendelkező állami alkalmazottak, akiknek a reáljövedelme az elmúlt évben a kormány megszorító intézkedései miatt lecsökkent, a környezetükkel való viszonyukban státus-inkonzisztenciát érzékelnek, középkorúak, az átlagosnál nyitottabbak. Mivel anyagi helyzetük a várakozásaikkal szemben alulmarad, tudásukat és tapasztalatukat a piacon szándékoznak kamatoztatni. Esetükben a tolóhatások képezik a fő mozgatóerőt, az egyéni vállalkozói forma (PFA), mint fő vagy mellékkereset jelenti a reális megoldást (a vállalkozókkal folytatott fókuszokon több, ezen a folyamaton „végigment” önállóval találkoztunk). A vállalkozás esetükben mint mellékkereset, mint egy második anyagi pillér jelenik meg. Tipikus figurája a vállalkozásba kezdett tanár. Magas fokon képzéspárti, deklaráltan szeretne részt venni képzéseken. Kiemelt célcsoport lehet.
Fiatal pályakezdők
Fiatal, huszonéves pályakezdő férfiakról van szó, akiknek középfokú végzettségük és valamilyen tanult mesterségük van (asztalos, cukrász), mobilisak (ciklikus vendégmunkás volt külföldön, nyári szezonban). Tipikus figurája az önfoglalkoztató autóbádogos. Közepes fokon képzéspártiak, szituáció-függően vennének részt képzésen (ha nem képez nagy időbeni terhet). Kiemelt célcsoport lehet. Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban
Korai nyugdíjazottak
Sajátos csoport, elsősorban jó kapcsolatokkal rendelkező, korán nyugállományba vonuló személyek, akik továbbra is aktívak szeretnének lenni. Közepesen vagy magasan képzett férfiakról van szó, akik kapcsolati tőkével és kiterjedt hálózattal rendelkeznek. Tipikus figurája a kereskedő, a rendőr, a volt katonatiszt. Képzéspártiak, alacsonyabb részvételi szándékkal.
Hazatelepülő vendégmunkások
Közepesen iskolázott, külföldön tartósabb ideig munkát vállaló és érett korú (30-40-es) férfiakról van szó, akik családalapítás céljából térnek haza, tapasztalattal és vállalkozásra fordítható kezdőtőkével. Külföldön szerzett know-how-jukat akarják kamatoztatni. Tipikus figurája a helyi alternatív kocsmát működtető vállalkozó. Mérsékelten képzéspártiak, de ez irányban is nyitottak.
Volt önállók és vállalkozók
Lényegében az elmúlt két év átalányadó-veszteseiről van szó, akik kisvállalkozói tapasztalattal rendelkeznek, közepesen iskolázottak, maximum középkorúak. Korábbi státusokhoz akarnak visszatérni, amint a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi. Tipikus figurája a helyi kisboltos, ábécés. Képzés-szkeptikusak, alacsonyabb részvételi szándékkal.
Fiatal, magasan képzett nők
Magasan iskolázott – egyetemi, vagy mesteri képzésben részesült – többnyire még hajadon, fiatal (20-30 év közötti) nők, akiknek gyakorlati tapasztalatuk van (diákmunka, részmunkaidős állás az egyetemi évek alatt) a tanult szakmájukban. Nyitottak, receptívek, önállóak, határozottak és konkrét elképzelésük, tervük van az indítandó vállalkozásokról – vállalkozáspárti habitus jellemzi őket. Nagyfokon képzéspártiak, magas részvételi szándékkal. Tipikus figurája a kezdő üzletasszony. Kiemelt célcsoport lehet.
Innovatívak
Egy szocio-kulturálisan heterogén csoport. Egy eredeti ötlet vagy itthon nem létező minta gazdái. Tipikus figurája az újító.”
Úgy gondolom, ezekre a csoportokra akár külön-külön lehetne intézkedés-csomagot intézni. Mi több, olvasva, hogy idén már elkezdik az új operatív program tervezését, egy egész fejezetet, prioritást ezekre a csoportokra építenék, sőt a pályázati kiírások ezeket a csoportokat támogathatnák.
Az előző ábrából sajnos azt olvasom ki, hogy a vállalkozni akaróknak (a lakosság kisebb hányada) a kétharmada tulajdonképpen nem is tudja, mikor fog vállalkozásba. Számomra a következő két éves távlat is megfoghatatlan, ezért csak a 33,1%-ra lehet építeni, akikben az akarat erős. És meg az is vitatható, hogy ebből a kisebb csoportból hány jut el a konkrét vállalkozásig. A Vállalkozz.ro keretében ezen akarunk javítani, a következtetéseket év végén tudjuk talán levonni.
Ha megfigyeljük ezt az ábrát, a potenciális vállalkozók háromnegyede tulajdonképpen kockázatosnak tartja belevágni egy cég felépítésébe. Számomra ez az adat talán az egyik legsarkalatosabb elem a jelentésből, mert arra világít rá, a probléma kormányzati szinten van. Míg nincsenek stimuláló eszközök, és ez az arány nem hozható le mondjuk 50%-ra, addig esélytelen egy alapszinten kezdődő gazdasági fellendülés.
És akkor még egy részlet:
Ebben az adatsorban talán az utolsó sor lep meg a legjobban: Negyedének nincs ötlete. Ezzel pedig visszatérünk egy alapkérdéshez: hogyan tudjuk a vállalkozói kultúrát és főleg a kreativitást fejleszteni? Hiszen itt úgy látom, arról van szó, hogy nincs elég rálátás, nincs elég, a környezet sajátosságait megismerő hajlam. Talán a válság nem is csak annyira gazdasági, hanem egyben társadalmi is.
Az idézetek és ábrák a Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja által készített Potenciális vállalkozók – lehetőségek és nehézségek. Kutatásjelentés I című dokumentumból, amely a Vállalkozz.ro project keretében születtek. A dokumentum itt érhető el.)
