közzétéve: 2017-05-09 12:45
A Kastély Erdélyben Shop egy vizuális művészeti kísérlet arra, hogy az ünnepélyes és ünnepnapi hagyományt a hétköznapok különleges részévé tegye. A téma az erdélyi kastélyok. A hordozók: ékszerek, táskák, képeslapok, nyomatok illetve kerámiák.
Rögtön a legelején. Ha az alábbi szövegben elszórva szuperlatívuszok fordulnak elő, az nem azért van, mert ez itt fizetett hirdetés lenne. Inkább valamiféle túlcsorduló lelkesedés jelének tekintendő.
Már az oviban minden romániai magyarba be lesz programozva, hogy a hagyomány az identitás része, és emiatt nagyon fontos. De már nem a szocializációnk természetes része, hogy a hagyomány elsősorban azért fontos, amit vele csinálni lehet. Van aki ápolja a hagyományt. De olyan is van, aki edzi. Ez a projekt egy ilyen jópofa edzésterv része lehetne. Ezért tartom kiváló ötletnek és hasonlóan remek kivitelezésűnek.
Erre a shopra nem azért érdemes figyelni, mert hatalmas forgalmat bonyolít, mert trendsetter, mert különleges a marketing stratégiája. Hanem azért, mert elég bátor, de nem nagyon vakmerő.
Ami igazán érdekes, hogy amíg román művészek absztraktabbak, konceptuálisabbak, misztikusabbak, a magyarok deskriptívebbek, motivikusabbak. Alexandra Constantinescu (az egyik kedvenc) olyan bögréket, csészéket, tálakat stb. kreált, amelyek valamiféle többszörös desztillálás után lettek kivonva abból, amit erdélyi kastélyoknak hívunk. Keszeg Ágnes (a másik kedvenc) illusztrál, de ezek az illusztrációk inkább olyanok, mint valamiféle pazar keleti textíliák mintái. Mindkét művész számára a téma alapszíne a zöld.
Esztány István “kastély táskái” szépia kromatikában készültek. Gondolom a régi, a puritán, az idült, az ősz stb. színszimbolikája miatt. Giorgiana Ciceo ékszerei inkább az értékes, talizmán-szerű, gyűjtés, trófea-szerűség logikában értelmezték a kastély témát. Hasonlóan szuverén és absztrakt a másik ékszerkészítő, Erika Popliceani Gyökerek című kollekciója, amihez többet talán nem is kell hozzáfűzni. Aki kilóg a sorból, az Csillag István, akit szerintem a kurátor (legyen bárki is) egyszerűen benézett. Valahogy kilóg.
Az árak? Az árak “bukarestiek”. Ez nem kell senkit sem megbotránkoztasson. Kis szériás művészeti alkotásákról van szó, nem színes magazinok insertjeiről. Nem karitatív, hanem kvalitatív. Tudom, ez gyakran önmagában is felér egy provokációval. Ám nem annak van szánva. Egy katt a Molecule F-re és meg lehet nyugodni az árak tekintetében.
