CSŐD, CÉLOK, NYUGDÍJ – ez már nem vicc

közzétéve: 2012-12-11 19:03

Ennek a bejegyzésnek már az első bekezdése után el fogják dönteni a hozzáértők, hogy fölösleges elovasni. De talán ugyanezen az állásponton lesznek a hozzá nem értők is. És mégis, sokszor a teljesen természetes dolgok tudják a legnagyobb galibát okozni. Tudjátok, mi az IKEA devizája? Hogy olyan körülményeket alakítson ki a boltjaiban, hogy a 40 eurós kanapéért belátogató fiatal család 500 eurónyi kacattal jöjjön ki a bevásárlókosárban. Na itt szoktak kezdődni a gondok, mert be nem tervezett költség.

A lényeg, hogy csak azt hittem, hogy pénzidomításról szól. De nem, ennél többről: arról, hogy magánemberként hogyan fektessem be a rendelkezésre álló pénzem, és főként hogy milyen taktikát alkalmazzak benne.

Hogy mégis kedvet teremtsek ehhez az egészhez, ismét a saját tapasztalatokról írok: hogy vittem csődbe magam röpke fél óra alatt.

Ugyanis megtanultam, mi az az OTP Mentor, és miért kellett ehhez először pénzt idomítanom. Vagy legalább is megpróbálnom. Na, de az OTP Mentorról akkor akarok majd írni, mikor megkaptam e-mailben is azt a kiértékelést, ami alapján azt mondták nekem videókonfernecián, hogy stratéga vagyok. A Mentorról még annyit, hogy azért kellemesen meglepő, mert először megnézi, mégis milyen ember vagyok, és azután ajánl bármit nekem. És én nem szeretem, mikor a torkomon akarnak lenyomni valamit.

A pénzidomításhoz azonban most még visszatérek. Mert az a PENZIDOMAR.RO weboldal továbbra is kecsegtető. Lehet, hogy csak OTP-s tanácsadóm nem jött rá, vagy lehet, hogy rájött, de minden leckén nem tudtam még átgyűrni magam. Sőt, egy adott pillanatban még a kezdeti tervezésnél (valahol a negyedik leckében) sikerült csődbe vinnem magam. Kicsit az volt az érzésem, mint amit már egy Dune2000-ben, sőt egy SimCity 4-ben is megjártam. Bármit tennék, a helyzet csak rosszabbodni fog, patthelyzet van, nincs mit tenni.

ÍGY VITTEM CSŐDBE MAGAM

A kezdeti galibát az adta, hogy megpróbáltam beszúrni egy olyan meglepi célt, hogy kezdek nyugdíjra félretettni. Na most mivel a Pénzidomár egész koncepciója nem arra épül, hogy rádtukmálják a pénzt, hitelt, bármit, hanem azt akarja először, hogy megértsd, milyen helyzetben vagy, ezért egészen jó szembesítés volt arra, hogy mennyire fenntarthatatlan vagyok, ha például egy ilyen célt tűzök ki magam elé. Főleg akkor, ha erre hajlandó lennék hitelt is felvenni. Aztán sikerül kievickélnem a dolgokból, és normális célokat is meghatároztam. Egyúttal eldöntöttem, a jelenlegi magánpénzügyi helyzetemen változtatni kellene, vagy ha nem, irány vidék és az öngazdálkodás.

A MEGMENTETT HELYZET – 2032-ben már nagyon jó lehet…

Mindezek kapcsán arra döbbentem rá, hogy annyira természtesnek vesszük, hogy kontroll alatt tartjuk a pénzügyeinket. Vagy más esetekben azt, hogy menthetetlen a helyzet. De közben, ahogy a Pénzidomár is mutatja, néha egész kevés paraméteren múlik az, hogy átbillentsük pozitívba a dolgokat. És ehhez felépíthetjük a magunk kis módszertanait, de komolyan gondolom, hogy az OTP ezzel az eszközzel azért tud tarolni, mert a módszertant a saját számítógépünkön egy internet-kapcsolat segítségével elérhetővé teszi.

Na de én akkor sem 2032-ben szeretnék jól élni…

Egyébként a rendszer pontosan megmondta, mikor ne is gondolkodjak hitelben, illetve először mit tegyek, ha hitelt akarok felvenni. Egy ilyen kellett volna az új évezred amerikai polgárának, mielőtt felelőtlenül vett volna fel hitelt. A befektetési intézetek tudták már akkor, mit csinálnak.