2024. március 29. péntekAuguszta
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
Diósi László blogja
  • Bank szektor
  • OTP Románia
  • Vezérigazgató
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Hol vannak a befektetők?

közzétéve: 2011-03-25 04:51

A külföldi befektetésekkel kapcsolatosan (a száraz statisztikai adatok mellett) manapság ellentmondó hírek látnak napvilágot. Olvashatunk nagy energetikai beruházások elhalasztásáról, kivonulásról, bezárt központokról, más országot választó befektetőkről, de jócskán akadnak pozitív hírek is, amelyek fokozódó érdeklődésről, piacra lépésről, közös projektekről, fontos befektetői döntésekről szólnak.

Milyen Románia viszonya a külföldi tőkéhez?

Románia ebből a szempontból egyértelműen a 2000-2008 közötti időszak sztárjai közé tartozik. A 2008-as csúcsig egyre több befektetői választotta az országot célpontjául, a pozitív, befektetés-támogató és –vonzó környezet közmondásos volt a külfödiek között, mind a nagy-, mind a kis- és közepes-vállalatok özönlöttek az országba, jelentősen hozzájárulva ezzel a GDP növekedéséhez, a RON erejéhez, a foglalkoztatás magas színvonalához, az export növekedéséhez. Egyfajta aranyláz volt ez, aminek voltak – nem elhanyagolható – árnyoldalai is: ingatlan buborék, inflációs nyomás, növekvő külkereskedelmi hiány, fogyasztási buborék, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

A válság beköszöntével Románia (köszönhetően korábbi pozitív hozzáállásának) azon országok közé tartozott, melyek mellett kitartottak befektetői. Sokan tartottak attól, hogy tömeges kivonulás lesz (ahogy ez néhány országban meg is történt) – de ez elmaradt, sőt: az előző két évben sem állt meg a tőkebeáramlás, igaz, szintje jelentősen lecsökkent. Az előző év külföldi befektetései elsősorban a meglevő külföldi cégek feltőkésítését, veszteségeik pótlását szolgálták. Véleményem szerint ez a legjobb, ami történhetett, mert megmutatta a befektetések stratégiai jellegét, a befektetők elkötelezettségét a piac iránt. A Magyarországról érkező befektetők körében például a válság sem okozott érezhető törést. Magyarország a tőke nagyságát tekintve a 10-13. legnagyobb befektető Romániában, a cégek számát tekintve pedig (több mint tízezer!) harmadik.

Milyen tanulságokat vonhatunk le a külföldi befektetések közelmúltbeli történetéből?

Számomra alapvetően négy tanulság látszik: törekedni kell a kiegyensúlyozottab, szélsőségektől mentes fejlődésre, mindent meg kell tenni a pozitív környezet fenntartására, fenn kell tartani ez eddig helyesnek bizonyult, mind a nagy, mind a tömeges kisbefektetők vonzásának politikáját (ez hozza a stabilitást) és jobban oda kell figyelni a befektetések szerkezetére. Egyszerűen szólva túl sok szolgáltató (üzlet, áruház, bank, stb.) és szerencselovag (ingatlan, luxus) és túl kevés termelő jött.

Kellenek-e nekünk ide egyáltalán a külföldi befektetők? Erre a költői kérdésre egyértelmű és hangos „igen” a válasz (mi más fejlesztési forrásaink lennének…?), de feltételekkel: az is fontos, hogy milyenek jönnek és miért.

A „feltörekvő” országoknál természetes folyamat, hogy a külföldiek először az olcsó munkaerőt keresik, majd, amikor az a fejlődés következtében elkezd minden drágulni, akkor továbbállnak (általában Ázsiába), helyüket pedig a magasabban képzett munkaerőt és nagyobb tőkét igénylő fejlettebb cégek foglalják el, valamint a fogyasztásra szakosodott vállalkozások. Rendkívül fontos, hogy erre a váltásra felkészüljünk, és ösztökéljük is. Románia esetében véleményem szerint ez csak félig történt meg; és ennek 2008 elejére már érezhető jelei voltak: sok potenciális befektető, a drágaságot, az „egyéb tényezőket” és a munkaerő árához képest alacsony termelékenységet látva más országokat választott.

Miben maradtunk le? Az unalomig ismertetett infrastruktúrán (utak, stb.) kívül az oktatásban (valamennyi szinten, „óvodától egyetemig”!!!), a bürokráciában, jogrendszerben, és bizony a korábban oly sikeres általános pozitív környezetben is – miközben sokak számára világossá vált, hogy a piac méretéhez képest 2006-2008-ban bizony túl sokan nyüzsögtek itt. Nagyobb marzs, jobb minőség, nagyobb piaci potenciál, jobb földrajzi elhelyezkedés kedvéért a külföldiek hajlandóak sok mindent beárazni: az ÁFA kései visszafizetésétől kezdve a jogi bizonytalanságokon át a korrupcióig; sok mindent – de nem mindent!

A válság elmúltával megjelentek, és egyre nagyobb számban jönnek a befektetők ismét, de elkeseredett harc fog dúlni értük a régiós országok között: Lengyelországtó Magyarországon át Törökországig mindenki adókedvezményekkel, kedvező lehetőságekkel fogja csábítani a még egyenlőre kis számban érkezőket, ezért a befektetési környezetben tapasztalt lemaradásokat be kell hozni, nehogy a sztárból hullócsillag legyen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.