2024. március 29. péntekAuguszta
EUR = 4.9388 RON
USD = 4.5768 RON
HUF = 1.2889 RON
GDP-növekedés = 5,6%
Átlagbér = 3545 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 13.026,12(-0,54%)
Infláció = 8,19%
Alapkamat = 2,5%
Diósi László blogja
  • Bank szektor
  • OTP Románia
  • Vezérigazgató
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Kártyajáték – kártyavár?

közzétéve: 2011-03-31 20:10

Nemrég még nemzetközi szervezetek, szabályozók, fogyasztóvédők, pénzügyi szervezetek együtt harsogták, hogy a világ örökre megváltozott, a válság tanulságait le kell vonni, ügyfelek és bankok viszonya örökre megváltozott.
Az ügyfelek felkészültebbek, a bankok alaposabbak lettek az értékesítési folyamatban, érett szereplők megfontolt, értő párbeszéde zajlik ezentúl. De nem.
Sajnos azt kell látnunk, hogy a magas áron kiizzadt tanulságok gyorsan párolognak, a termékek ismét kockázatosabbak, az ügyfelek ismét bátrabbak lettek, és jelenleg csak remélni lehet, hogy ezeknek a folyamatoknak ezúttal határt szab a józan ész.
Számomra az ország és a régió ellentmondásos fejlődésének a hitelkártya az igazi szimbóluma. Szédületes fejlődés áll mögöttünk. A nyugati országok sok évtizedes fejlődését (csekk, csekkfedezeti kártya, ATM kártya, stb.) néhány év alatt behozva nálunk évek alatt milliónyi kártyát bocsátottak ki, mára pedig bankomatok, kártyaelfogadó terminálok, internetes vásárlási lehetőségek, co-branded és tematikus chipkártyák hálózzák be az életünket. No és persze: hitelkártyák. Az elmúlt években millió szám vettük ezt a banki terméket, sokaknak több is van belőle. De miből is pontosan?
Vajon azok közül, akikre ilyen banki terméket tukmáltak az évek során, hányan tudnák pontosan meghatározni a betéti kártya, hitelkerettel kombinált betéti kártya, hitelkártya, áruhitelkártya, standard-, arany- és platina-kártya közötti különbséget? Hányan tudnák elmondani, hogy mik az általános szabályai a hitelkártya használatának, hogy milyen esetben kerül és mikor nem kerül ez nekik pénzbe? Miért és mennyit számít fel a bank?
Hányan tudnák, hogy a hitelkártya nem is annyira hitel, mint sokkal inkább cash-flow szabályozó, fizetési és megtakarítási helyzetet optimalizáló eszköz?
Ne legyenek kétségeink, a helyes választ adók aránya egyszámjegyű lenne, ahogy erről a köznyelv is árulkodik: minden kártyát hitelkártyának mondunk, a „kártyán levő” pénzről beszélünk – pedig technikailag ez mind helytelen.
Számos olyan adóssal találkoztam, akik a hitelkártyát ténylegesen hitel instrumentumként használva, majd az adósságot újabb és újabb hitelkártyák limiteivel törlesztve, vagy akik a bank által könnyedén kínált, a fizetésük 6-8-szorosát kitevő overdraft hitelt maximálisan kihasználva kerültek soha vissza nem fizethető adósságcsapdába – ahol a jövedelmük 20-30%-a csak a kamatokra megy el, tőketörlesztés nélkül.
Ki a felelős? Mindenki és senki egyszerre. Az unió, amely egyforma szabályzatot kényszerít minden tagállamra, pénzügyi fejlettségétől függetlenül? A szabályozó, mely korábban védte az ügyfeleket a túlzott eladósodottságtól, de a csatlakozás után kénytelen volt liberalizálni a piacot? A bank, amely nem elég képzett alkalmazottakkal értékesít? Az értékesítő, aki nem magyarázza el a terméket? A fogyasztó, aki úgy vesz meg banki terméket, hogy fogalma sincs róla? (Miközben a mobiltelefon paramétereiről pedig hosszasan faggatja az eladót…)
Akárhonnan nézzük, a felelősség társadalmi és közös. Mielőtt ismét teljes gőzzel lendülünk neki a banki versenynek szusszanni kéne egy kicsit, és elgondolkodni azon, hogyan tudnánk a múltban elkövetett hibákat elkerülni, és a banki-pénzügyi kultúrát és ismeretanyagot növelni, akár már az iskolától kezdve, egészen a vállalkozásokig.
Tanítanunk, tanulnunk, okítanunk és okulnunk kell, nehogy álmaink ismét kártyavárként omoljanak össze.

Kártyajáték – kártyavár? bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. samu hozzászólása:

    leginkabb a bankok, a kovetkezok miatt:
    a). hozzaszoktak, hogy az allam MINDIG kimenti oket lasd Irorszag. Rohadtul kivancsi lennek mi lenne ha hagynak bebukni oket.
    b). felenk (de nemcsak) elterjedt egy elegge aljas szokas, miszerint a nemfizetok hiteleit megprobaljak behajtjani a fizetokon -kulonbozo cimszavak alatt 4-5%-al megnovelik a kamatot – nyilvan ezaltal tovabb novelik a nemfizetok aranyat.
    c). 0 vagyis pontosabban athuzott 0 felelos gondolkodasra valo hajlam van bennuk. Peldaul gond nelkul adhattak volna 2%-al alacsonyabb kamattal hitelt az ugyfeleknek ha az kotott volna munkanelkuliseg elleni biztositast. Egyetlen egy bank se tett ilyet. Holott ez a biztositas jelentosen csokkentette volna a rizikot amire a “tisztelt” bankarok olyan szivesen hivatkoznak.
    Van meg mas is. Ha erdekli.

  2. szkiny hozzászólása:

    A bejegyzés tartalmával mélységesen egyetértek. Maga a tény, hogy egy bankigazgató mutat rá a bankártyák és használatuk hiányosságaira, az is welcome! A költői kérdésnél, hogy ki a felelős(vagy ki mennyire), már nem valószínű, hogy egyetértünk.
    Íme egy példa – https://kozgaz.blog.hu/2011/04/01/soha_tobbe_citibank – ami talán rávilágít egy kicsit arra is, hogy itt rejtett termékhibák is vannak. Ha már egy vérbeli közgazdász is csapdába esik, akkor azt hiszem a jelenséget nem foghatjuk rá az általánosan gyenge pénzűgyi kultúránkra.

  3. Szekely Szilard hozzászólása:

    Miert ragaszkodik a bankszektor, hogy mindenre “termek” kifejezest hasznalja, amikor koztudott, hogy ez az agazat az egyik legkifejezettebben szolgaltatas szektori?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.