közzétéve: 2011-03-18 07:58
Nem állnak rendelkezésemre nyelvhasználati statisztikák, ezért csak a benyomásaimra tudok támaszkodni, de egészen érdekes, ahogy mi itt a válsághoz viszonyoltunk, viszonyolunk – szóhasználatunkban is.
Élénken él bennem 2008 ősze, mikor Nagy Britanniában már meredeken zuhant a fogyasztás, Magyarország az IMF-fel tárgyalt, míg Romániában teljesen elfogadott volt az a nézet, hogy a globális válság bizony elkerül bennünket. A számokból már tisztán látjuk, hogy a válság bizony itt tombolt már 2008 utolsó negyedévében, de mivel itt keleten (és főleg akkor, a fellendülés kilencedik évét élő Romániában) nincs válság-kultúra, az emberek vidáman költötték tovább, jelen vagy remélt jövedelmeiket, tartalékaikat és hitelkereteiket is felemésztve. Nyugaton a válság első markáns jelére kormányok és polgárok cselekedtek: visszafogott fogyasztás, költségvetési kiigazítás, gazdaság-élénkítő programok jellemezték ott ezt az időszakot.
Nálunk a válság kifeszített, tartalékok nélküli magán-, önkormányzati ls állami költségvetéseket talált, és ennek megfelelően ütött is: a plusz nyolc után a mínusz hét (%, GDP növekedés) tud ütni…
Ennek megfelelően 2009-ben már nem a válság tagadása, hanem terjedése volt a legdivatosabb téma, és a ‘válság’ a legtöbbet használt szó; nem volt ez másként 2010-ben sem.
Idén változni látszanak a dolgok, és egyre több pozitív kommunikációt hallani, olvasni, a szaksajtóban is (nemcsak politikusoktól). Munkáltatóként is tapasztalom, mennyire nehéz az átállás a ‘válság’ típusú gondolkodásról a ‘normál’ típusúra, hisz a válság sokakat kényelmessé is tett, a válság elég muníciót adott a magyarázatokra, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, miért nem lehet vállalkozni, kezdeményezni, változtatni.
Mert véleményem szerint a válság jelentős része, és hiszem, hogy 2010 első negyedéve után a nagy része – pszichilógiai válság, nem annyira a gazdaságban, mint a fejekben van, tehát onnan kell jöjjön a megoldás is. Ahogy látom, a társadalom, és vele a gazdaság elindult ezen az úton végre, és hiszem, hogy az év végére ennek létható jelei lesznek az életünkben.
Amint ezen túlvagyunk, le kell majd vonnunk a tanuságokat, köztük azt is, hogy a Nyugattól nemcsak az egy főre eső GDP-ben vagyunk elmaradva, hanem számos kultúrális vonatkozásban is – és a válság kultúra csak egy ezek közül…
