Románia bizony más

közzétéve: 2013-05-26 20:03

Most, hogy kicsit kevesebbet ijesztgetjük magunkat és egymást a rosszabbnál rosszabb nemzetközi hírekkel (szerencsére igazi, megoldani való probléma azért maradt elég) nem árt kicsit hátradőlni a hintaszékben és visszatekinteni az elmúlt évek hullámvasútjára: hány módja volt a pénzügyi rendszerek, országok csődjének?

Mert a kép bizony vegyes, és azért nem tudtak szegény döntéshozók egy csodaelixírrel minden bajt orvosolni, mert az okok is szerteágazóak voltak. A piócás emberen kívül pedig bizony senki más nem tud hajhullást, bélcsavarodást és körömgombát ugyanazzal a módszerrel gyógyítani (igaz, az ő páciensei is csak az illúzióért fizetnek).

Egy gyors áttekintéssel rögtön tízféle csődhelyzetet különíthetünk el:

1        A túlzott liberalizmus csábítása

A világválságot kirobbantó USA pénzügyi szektor betegsége, ne is ragozzuk tovább. Elég annyi, hogy a szomszédos Kanada jól szabályozott pénzügyi rendszere simán megúszta a válságot csődök, összeomlások, állami mentőövek nélkül. Igaz, mesés profitok és bónuszok se keletkeztek az összeomlás előtt.

A megsértett hitelezési alapelvek (pl. csupán fedezetre adott hitelek tilalma), a a befektetési banki tevékenység és a pénzpiac szabadossága, az ingatlanpiac szárnyalása és a reálgazdaság válsága hazavágta a fél világot

2        A magas hozamok kísértése az euró zónán kívül

Izland. A ciprusi válság előfutára volt, csak helyi pénzzel. A magas kamat britek és hollandok megtakarításait vonzotta tömegesen, amiket ügyesen amerikai toxikus papírokba és kockázatos hitelekbe fektettek egy láthatatlan méretű gazdaság óriásra puffadt helyi bankjai. A rossz befektetések magukkal rántották a bankokat, azok a gazdaságot és a politikumot. Kockázat nélkül magas hozam nincs!

3        A magas hozamok kísértése az euró zónán belül

Ciprus. A magas hozamok, a külföldi (orosz, brit) betétek, a kockázatos befektetési politika (görög állampapírok, ingatlanhitelek), a láthatatlan méretű gazdaság, az óriásira hizlalt bankszektor és az építőipar fontossága a kis gazdaságon belül ugyanaz, mint az előbb, csak a pénznem más: ez már az elméletileg jól szabályozott euró zónán belül történt.

Persze, vannak más faktorok is: alacsony termelékenység, energia problémák, adóparadicsomi státusz, de a lényeg ugyanaz: bankcsőd, ami magával rántja hamarosan a gazdaságot és a politikumot is. Felejtsük el a betétek megadóztatásáról szőtt dajkameséket! Ez klasszikus csőd, ami elvitte a betétesek pénzét.

4        Külföldi forrásokon köldökzsinórján függő bankszektor

Írország. Az építőipar húzta a zöld sziget csodagazdaságát, amit hitelekből finanszíroztak, melyek aránya óriási a GDP-hez képest. A hitelek forrása rövid távú külföldi finanszírozás volt, amit a betétesek kivontak, ezzel az összeomlásba taszítva a bankszektort. Az állam, hogy mentse a bankokat végzetesen eladósodott egy éjszaka alatt, aminek, a nem teljesítő hitelek magas aránya miatt még nincs is vége.

5        Az ingatlanszektor kísértése magas iparági koncentrációval

Spanyolország. Minden az építőiparra épült. A GDP növekedése abból származott, a bankok az építőipari és kapcsolódó cégeket (bútor gyártóktól az ablakkeret-készítőkön keresztül az infrastruktúra cégekig) és ezek magánszemély és céges vevőit finanszírozta, amivel millió eladhatatlan ingatlant sikerült fejleszteni. Az egész nem volt más, mint egy nagy pilótajáték, a Basel II szabályrendszer mélységes megsértésével, gyenge banki tőkehelyzettel, óriási hitel/GDP aránnyal, alacsony termelékenységgel, a közszférában dolgozók magas arányával, nagyvonalú szociális költekezéssel és rekorder ifjúsági munkanélküliséggel fűszerezve. Egy generáció, mire ezt helyrehozzák.

6        Klasszikus túlfűtött gazdaság

A balti államok esete. Az alacsony termelékenységű és gyenge, kis méretű gazdaságokba beözönlő spekulatív tőke túlfűtötte a gazdaságot, ami devizaválságot, munkanélküliséget, és a nem teljesítő hitelek magas arányát okozva összeomlott. Sokkterápiával sikeresen gyógyítható.

7        A gazdasághoz mérten nagy, de nem privatizált bankszektor

Szlovénia. A kis, és alacsony termelékenységű gazdaság növekedését hitelekből finanszírozták. A magas hitel/betét arány, a gyenge tőkehelyzet, a nem teljesítő hitelek növekvő arány az állam eladósodásával betett a gazdaságnak. Megszorításokkal, privatizációval, eszközleépítéssel helyrehozható.

8        Erőltetett külföldi terjeszkedés

Egyes holland, német és osztrák bankok példája. Az alacsony kamaton gyűjtött Nyugat-európai betéteket keleten kihelyezni jó üzletnek ígérkezett, de a célországok válsága, a nem teljesítő hitelek magas aránya és a (fióktelepként működő bankok) magas hitel/GDP aránya veszélyes helyzetet teremtett.

Szerencsére az erős tőkehelyzet, az állami beavatkozás és a kíméletlen költségmegfogás és eszközleépítés megmentette a helyzetet.

9        A jólét hamis ígérete.

Portugália. A szegény ország hitelekkel táplált látszólagos csodagazdasága ingatag talajra települt: leégett, összedőlt és elsüllyedt.

A bankok gyenge tőkehelyzete, a magas hitel/betét arány, a szociális kiadások és a közfoglalkoztatottak magas szintje magas állami eladósodottságot és reálgazdasági összeomlást szült, ami finanszírozási ördögi körbe rántotta a gazdaságot. Hosszú, kínos válság a következménye.

10    És végül: amikor minden rosszra fordul

Görögország. Magas szintű szociális kiadások, a közalkalmazottak legmagasabb európai aránya, gyenge reálgazdaság, eladósodott állam, gyenge tőkehelyzetű de terjeszkedő bankok amik jól bevásároltak magas hozamú görög állampapírokból, alacsony termelékenység, a nem teljesítő hitelek magas aránya és égbe szökő munkanélküliség – Görögország 30 évet csúszik vissza lassan, de elkerülhetetlenül.

 

Hogy lehet/lehetett tehát elkerülni a katasztrófát? Erre olyan országok / bankok voltak képesek amelyek a következő ismérveknek feleltek meg:

• erős reálgazdaság, erős kis- és közép-vállalkozásokkal
• egészséges banki mérlegek
• alacsony eladósodottság és deficit, magas devizatartalékkal
• egészséges összetételű GDP, kiegyensúlyozott növekedéssel
• a GDP-hez viszonyított normális/kis méretű költségvetés
• stabil ingatlanpiac
• egészséges banki mérlegfőösszeg/GDP arány
• privatizált, helyi betétekből növekvő bankok (akár nemzetközi tőkével) erős tőkehelyzettel
• jól szabályozott hitelezési tevékenység, alacsony iparági koncentrációval
• deviza stabilitás
• alacsony szintű nem teljesítő hitel arány
• erős bankfelügyelet

Ezek természetesen csak a legfontosabb ismérvek, és csak a legerősebb országok voltak képesek így stabilak maradni.

Románia azonban nagyon komoly teljesítményt mutathat fel, amivel megközelíti a legfejlettebb országok teljesítményét. A GDP erőteljes (2008-2009 viszonylatában 15 százalékpontos!) visszaesése ellenére stabil maradt és ismét növekedési pályára állt, ami a következőknek volt köszönhető:

• az eladósodottság és a hiány alacsony szintje
• kicsi költségvetés
• privatizált bankszektor, a romániai bankok többsége külföldi tőkével és helyi betétekkel működik
• a bankok tőkehelyzete erős, hitel/betét aránya jó
• a hitelek helyi célokat szolgálnak
• a hitelezés tevékenység kitűnően szabályozott
• a hitel/GDP arány jó
• rendkívül erős bankfelügyelet
• nagy devizatartalék
• kockázatos termékek tilalma

A romániai bankszektor tehát annyi más országgal ellentétben nem gátja, hanem elősegítője a gazdasági rendszer stabilitásának, de önmagában nem elég a gazdasági növekedéshez.

Rengeteg problémát kell még megoldanunk, amik közül a legfontosabbak a befektető barát környezet újraalakítása, az uniós alapok lehívása, a jogrendszer stabilizálása, az infrastruktúra, a termelékenység, az oktatási, a mezőgazdaság fejlesztése, a gazdaság kifehérítése, a korrupció kordában tartása, a hitelezés biztonságának helyreállítása, és a munkába állók arányának növelése.

Ugye egyszerű?