Szurony a mosógépben

közzétéve: 2013-03-28 15:33

A „londoni elemzők” (ez a fogalom már kezd olyan rosszul hangzani, mint az „angol tudósok”) Ciprus kapcsán pénzügyi tekintetben rengeteg rossz lépést és amatőrizmust látnak és ismét a teljes euró zóna elhúzódó válságát és – végső soron – pusztulását jósolják. Jó okuk van erre, legalább két okból. Egyrészt szeretnék elterelni a figyelmet a saját gazdasági problémáikról és a gyengélkedő fontról (ahogy a román bevándorlókkal ijesztgetés más társadalmi problémákról tereli el a figyelmet), valamint, gondolom, szeretnének jó sokat keresni az ügyön. Úgyhogy én nem is foglalkoznék ezzel a jajveszékeléssel, sokkal inkább a dolog többi vetületével. Mert az van neki jó sok.

A probléma sem nem tisztán gazdasági, sem nem tisztán politikai, hanem ezeknek egy egészségtelen keveréke, és valójában alaposan rávilágítanak a rendszer gyengéire.

Először is van az egésznek valami utángyújtás és deja vu érzete egyszerre. Megint az történt, mint Görögországban. Az EU régóta tudta mi zajlik az országban, de nem lépett. Közmondásos volt, hogy Cipruson adóparadicsom van és orosz pénzmosoda működik, de senki nem tett semmit. Azt is tétlenül (nem tehetetlenül !!) figyelték az illetékesek, hogy az elhanyagolható méretű gazdasággal rendelkező kisállam mind a román, mind a magyar bankszektornál nagyobb pénzintézeti szektort üzemeltet, ráadásul úgy, hogy azok komoly kockázatokat vállaltak. Mi mást is tehettek volna? A logika a következő: az adóparadicsom jelleg és lazán értelmezett prudenciális szabályok és a magas betéti kamatok miatt dőlt be a betét a helyi bankokba, azoknak pedig a pénzzel csinálniuk kellett valamit. Mivel a reálisan hitelezhető magánszemélyek és cégek száma a válságban zuhant, ezért kiemelkedően kockázatos ügyeket hiteleztek meg és vettek jó magas hozamú görög kötvényeket. A kötvényeket leértékelték, a hitelek bedőltek, a pénz odalett. Eddig normál bankcsőd történet is lehetne, de a politikai színezet miatt klasszikus kettős mérce lett belőle, de véleményem szerint nettó pozitív kimenettel.

Nézzünk vissza a múltba öt évvel és kissé hűvösebb éghajlatra, Izlandba. Az ottani bankok is csődbe rántották az országot, az ok viszont az volt, hogy túlhitelezték magukat, és nem tudták rövid távú adósságaikat refinanszírozni. További különbség, hogy Nagy Britanniából és Hollandiából gyűjtöttek magas kamatozással betéteket, és saját pénznemük van, a korona. Az ottani pénzpiaci összeomlást a most fanyalgó britek jóval nagyobb érzelmekkel (i.e. hisztérikusan) reagálták le, mivel csak a brit magánszemélyek beragadt betétállománya négy milliárd fontot tett ki, nem is szólva az önkormányzatokról vagy a londoni közlekedési vállalatról. Ezek a magánszemélyek és önkormányzatok kártalanítva lettek (igaz, bonyolult módon, felhasználva befagyasztott izlandi javakat is), de hát ők nem oroszok voltak, ugye. Kettős mérce? Az.

A ciprusi eset tehát nem előzmény nélküli, de tény, hogy az első az euró zónán belül, azt azonban ne gondoljuk, hogyha ez Luxemburgban történik, hasonló lett volna a végkifejlet.

Tanulságok?
• az európai vezetők politikai döntést hoztak, hiszen választóik nem tolerálták volna az orosz betétesek megmentését európai pénzből
• egy európai álommal kevesebb. Már korábban is nehezen volt érthető, hogy képes a határon átnyúló banki betétgarancia működni, most azonban már tudjuk: sehogy
• hegy nélkül nincsen völgy, reálgazdaság nélkül nincs pénzügyi szektor
• most akkor pontosan mi is az értelme a papíron szigorú pénzügyi szektori kontrollnak (Basel 2/3), ha ilyesmi megtörténhet?

Következmények?
• Európából betétkiáramlás és jobb országok, bankok közti portfólió megosztás következik, ami viszont csökkentheti az inflációs nyomást
• a pénz egy része ingatlanokba, kötvényekbe, részvényekbe, befektetésekbe, tehát a reálgazdaságba fog áramlani, és ez jó
• Románia más. Köszönhetően a BNR által gyakorolt erős felügyeletnek a bankrendszer jól tőkésített, likvid, hitel/betét aránya rendben van. A bankrendszer nem destabilizálja, hanem stabilizálja az államot
• a gyenge európai pénzügyi felügyeletet fel kell turbózni, hogy legalább megközelítse a román szintet

Felelős?
• felelőtlen befektetők
• adókerülő cégek
• profithajhász bankárok
• szemet hunyó hatóságok

Többször értekeztem már arról a hasonlatról, hogy a pénz olyan, mint a szurony: sok mindenre használható, de állítva ráülni nem szabad. Ciprus talán segít felrázni Európát, hogy ráeszméljen erre a régi bölcsességre, és forgassa meg a pénzt a reálgazdaságban. A régi igazságok örökéletűek: nagy hozam, nagy üzlet, erőfeszítések nélküli siker, termelés nélküli gazdaság nincs. Ha mégis sokan ellenkezőleg hiszik abból buborék alakul ki, és repül a dolog a ventillátorba.