Hullámvasút

közzétéve: 2012-07-02 19:42

Hogy múlik az idő! Tamás fiam most töltötte be a 18. évét (Isten éltessen megint és még sokszor ! ), de még járni sem tudott, amikor egy életre megutáltam a vad és átpördülős hullámvasutakat. Úgy történt, hogy a müncheni Oktoberfesten néhány literes korsó után a csapat rávett, hogy én is üljek föl velük az olimpiai ötkarika nevezetű játékszerelvényre. Megtörtént. Nem kellett volna. Soha többé! Azóta számomra a maximumot a pesti vidámparki őshullámvasút vagy a viziparkokban a családi minimálcsúszda jelenti; esetlegesen felmerülő horror- vagy stresszigényeimet bőven tudom fedezni munka közben.

Nem a meleg ment az agyamra, hanem ismét elő szándékozom venni a „válság alakja” című hálás, de rég elfeledett témát. Ki a túró gondolta volna, hogy ez a jelenség az ötödik évében is virulni fog, és úgy, hogy még mindig nem látjuk a végét? Az összes egykori „alak”-jóslat már rég meghaladottá vált, köztük leginkább a V, W, L alakot hirdetők, de az „új paradoxon következik” típusúak is.

Úgy tűnik, leginkább a WTF alakról szóló jóslatok jöttek be, de szerintem az egész kezdi az általam 16,5 éve utált roller-coaster alakot felvenni: a benne ülők és a bámészkodók felválta nevetnek, rettegnek, sikítanak és lesznek rosszul.

Soha nem állította senki, hogy nincs baj, mert van – mégpedig az alapokkal ahogy erről már sokan és sokszor megemlékeztek (pl. keresők csökkenő aránya, eladósodottság, egyenlőtlen fejlődés, tényleges pénzügyi unió hiánya, támogatási és adózási rendszerek, örökös növekedésre alapító modell egy végleges erőforrású világban, stb. stb. stb.).

De ébredjünk már fel: nincs is akkora rettenetes baj, mint ebből az elhúzódó válságból hihetnénk. A Nagy Gazdasági Világválságban az USÁ-ban a GDP 50%-ot esett, 11,000 bank ment csődbe (25 ezerből), a Dow Jones 89%-ot zuhant, a munkanélküliség 25% lett (de a jelen ellátórendszerek nélkül!), az európai következményeket pedig (politikai káosz, szélsőségesek előretörése) jól ismerjük – de hol vagyunk mi most ettől?!

A 2008-2009-es visszesést a legtöbb ország (az igazi nagy bajban levőket, pl. görögöket kivéve) mára nagyrészt korrigálta, és a gazdaságok vagy stagnálnak, vagy (leginkább a sokkterápiát választók) növekednek. A kormányok a hiánycsökkentés és gazdaság-elénkítés hullámvasútján ülve keleten a külföldi befektetők, nyugaton az életszínvonal foglyai.

Most épp Európa alázása mellett pl. a törökök, brazilok, lengyelek sztárolása a divat, míg a korábbi sztár indiaiakról már „kiderült” (ki nem tudta ?!), hogy baj van és Kína estében is időnként csilingelnek a vészharangocskák (majd fognak zúgni is). De ez mind hamarosan változni fog.

Ugyanis legyünk komolyak egy pillanatra: a török vagy a brazil gazdaság éppúgy a túlfűtöttség jeleit mutatja, mint pár éve a spanyol, az ír vagy éppen a román. A potenciális gondokat mutatja az építőipar, az ingatlanpiac, a bankrendszer, a pénzbőség, a kiegyensúlyozatlan GDP növekedés és a pénzügyi fegyelem hiánya (a görögök védelmében: ott már – igaz, kicsit nagyon megkésve – az utcai pisztácia-árus is ad számlát, de ki hallott már ilyesmiről Törökországban…?).

Ha most valami egyetemi dolgozatra készülnék, bizton kielemezném az elmúlt másfél év gazdasági csúcstalálkozóit a világ tőzsdeindexeinek szemszögéből, mert emlékeim szerint mindig ugyanaz a koreográfia: óvatos hullámzás, kétnapos öröm és rally (ennyi kell a „piacoknak” és a „befektetőknek”, hogy meggyőzzék magukat és egymást arról, hogy nem ezt a lovat akarták), pár nap zuhanás, majd erős hullámzás.

Az is érdekes, hogy mintha foci EB alatt és strandidőben kisebb volna a válság, míg rossz időben kisebb jelekre is komoly pánik tud kitörni.

Visszatérek az elejére: lehet, hogy nincs is akkora rettenetesen nagy baj, csak pár rettenetesen nagy befektető rájött arra, hogy volatilitással, shortolással többet lehet keresni, mint prosperitással? Ha így van, azt hamarosan (pár év múlva) megtudjuk, mert különben úgy fogunk járni, mint az az állatkert, ahol a történet szerint az összes állatot összezárták egy ketrecbe, és másnap reggel a gondok azt jelenti, hogy: „a keselyű az jól van”!

Végezetül álljon itt Franklin Delano Roosevelt híres mondata: “Only thing we have to fear is fear itself.” – „Csak a félelemtől magától van félnivalónk”.