Csiga (Vitaindítónak szánt felvetés)

közzétéve: 2012-02-26 10:25

Kedves blogtársak! Mi a Ti véleményetek az alábbiakat illetően?

Mennyiben más Romániában dolgozni, vezetőnek lenni, üzleteket kötni, mint máshol? Jobb, rosszabb, vagy egyszerűen csak más?

Talán ezen a területen működnek a „legszebb” nemzetközi előítéletek: az egyik nemzet lusta, a másik folyton sztrájkol, a harmadik meg annyira strukturált és projekt-orientált, hogy az emberek már nem is gondolkoznak, stb. stb. stb.

És mi van nálunk? Most hagyjuk az egyszerű közhelyeket a pontosság hiányáról és az adott szó becsületének hiányáról, a helyzet ennél sokkal összetettebb.

Előre kell bocsátanom, hogy szerintem, noha sokan fulladnak miatta, de a helyzet egyáltalán nem tragikus, és ha megfelelően reagáljuk le, kitűnő eredményeket, világszintű termelékenységet lehet elérni.

A regionális különbségek miatt természetesen Románia nem kezelhető humán menedzsment szempontból sem egységesen, bár vannak országosan közös vonások. Valahol lassú, de szisztematikus és jó teljesítményt kapunk, valahol impulzív hozzáállással kevés eredményt, van, ahol szemvillanásokból is értenek, és van, ahol üvöltésből sem. Mik a közös vonások?

1. Köszönhetően a demográfiai és népmozgalmi trendeknek rengeteg a fiatal munkatárs és vezető; ennek minden előnyével és hátrányával.
2. Lelkesedés, szorgalom, önként vállalt túlmunka. Önfejlesztés, utána olvasás, tanulás utáni vágy.
3. Főnök látszólagos (!!!) korlátlan tisztelete (és e mögött sokszor tényleges lenézése)
4. MINDEN kiadott feladatot folyamatosan nyomon követni, számon kérni és ellenőrizni kell (ebben nagyon el lehet fáradni)
5. Cserébe nagyszerű minőséget kapunk!
6. Kreativitás, nemzetközi ismeretek, briliáns megoldási javaslatok, széles körű kompetenciák
7. Amit a felmérések mutatnak: tökéletességre törekvés, információ visszatartása, együttműködés hiánya, koordináció hiánya (ez részben a fiatalságnak, és a fiatal vezetők közötti küzdelemnek tudható be)
8. Felelősség. Az egyértelműen kiosztott felelősséget sokkal komolyabban vállaljuk, mint máshol, de ehhez a felelősséget nagyon-nagyon egyértelműen kell kiosztani! (Legjobb mindent aláíratni…)
9. Felettes hatóságok feltétlen tisztelete
10. Fentire hivatkozással egyes feladatok szabotálása
11. Utasítások kreatív megvalósítása
12. Nagyon komolyan vett jelentési kötelezettség
13. Kapcsolati tőke óriási jelentősége
14. Peer-szinten a konfrontáció felvállalásának teljesen hiánya (én nem árullak be, ha te sem engem)
15. Nem problémát, feladatot oldunk meg. A probléma helyett („faltól-falig megoldás”) sokszor csak a kiadott és kreatívan értelmezett részfeladat kerül megoldásra.
16. Megbeszélések strukturálatlanok és parttalanok, no meg eredményük sincs – hacsak ezt egyértelműen el nem várjuk!
17. Előterjesztések: nagyszerű minőségben, mindent átgondolva készülnek, de a végkövetkeztetéseikre és prakticizmusukra nagyon oda kell figyelni (felelős, kommunikáció, végrehajthatóság, határidő, oktatás, stb.)
18. Az „idő” , „határidő” számomra nem késésként jelenik meg, hanem egyszerűen nincs benne a „mindset”-ben. Ezt minden egyes alkalommal kőkeményen tudatosítani kell.
19. Kockázatok tudatosulásának hiánya (fő oka a tapasztalatlanság és a magas elvárási szintek; a kockázat-tudatosság a válságban azért alakult jócskán)
20. Kiegyensúlyozottság hiánya: vagy szuper optimista vagy szuper pesszimista hozzáállás, ami a vezetőnek tudnia kell kezelni
21. Érzelmi túlfűtöttség és tolerancia. Sokan mondják (tapasztalataim alapján hajlamos vagyok elhinni), hogy itt a menedzsment nem működik időnkénti üvöltözés és harsány letolás nélkül, ellenben ezt mindenki helyén kezeli. A leüvöltött az erő jeleként, az üvöltő a folyamat részeként. Hasonló szintű üvöltözések után a beosztott Japánban harakirit követ el, Nyugaton felmond, Magyarországon örök bosszút esküszik – itt másnapra elfelejti mindenki.
22. És ami engem a legjobban zavar: hibákról és problémákról nem beszélünk! Inkább elhallgatjuk, hátha történik valami (elfelejtik, magától megjavul, bármi). Mivel ez nem szokott történni, ezekre a hibákra csak akkor derül fény, amikor már nagyon akut a probléma.

Ahogy előre bocsátottam, a pluszok és mínuszok eredőjeként én nagyon szeretek itt dolgozni. Kitűnő munkatársakkal, partnerekkel találkoztam és van szerencsém együttműködni. Az eredményt természetesen csak az garantálja, ha az ember a fentiekkel nagyon is tisztában van. Ez az a piac, ahol a kreativitásnak, a humánerő fejlesztésnek, az emberi tényezőnek még mindig óriási szerepe van, lehet „alkotni” – ez óriási előny és lehetőség, használjuk ki!

A cím magyarázatával még adós maradtam. Egy barátom készítette a csatolt képeket Bukarestben, amely a fentiek egy részét jól alátámasztja. Egy hibátlanul lefestett nagyon hosszú kerítésen fönnmaradt ez az apró hiba, de ez egyértelműen a menedzser hibája, hiszen azt mondta: „menj és fesd le a kerítést!” és nem precizálta: „menj, és fesd le a kerítést, de ha csiga lenne rajt’, előbb szedd le!”. Következtetésképp nagyon oda kell figyelnünk a munkaköri leírásokra is!