2020. november 29. vasárnapTaksony
EUR = 4.8735 RON
USD = 4.0875 RON
HUF = 1.3462 RON
GDP-növekedés = -10,3%
Átlagbér = 3372 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 9,286.11(0.36%)
Infláció = 2,45%
Alapkamat = 1,50%
Daradics Kinga blogja
  • Kőolajipar, értékesítés
  • MOL Románia
  • Ügyvezető igazgató
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Dolgozunk, hogy éljünk? Élünk, hogy dolgozhassunk? És mi a látszata?

közzétéve: 2014-03-24 15:57

Biztos emlékeznek még arra az időre, amikor mindenkinek volt munkája, napi 8 órában, heti 6 napban. Nagy Ferót idézve működött a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás felállás – megjegyzem, a mai standardok szerint ezt maximum lazításnak lehetne hívni. Ehhez képest most a heti 5 napnyi munka nem is ritkán felülmúlja időben az akkori heti 48 órát. Hányan vannak a napi 10-12-16 óra átlag munkaidővel?

Egy Eurostat felmérés szerint Romániában átlagosan heti 40,3 órát dolgoznak az alkalmazottak. Az országot ezzel az értékkel az Európai Unióban csak Lengyelország, Szlovákia, Görögország, Csehország és Törökország előzi meg. Törökországban például hetente átlag 48,4 órát dolgoznak az alkalmazottak. Érdekes módon Görögországban többet dolgoznak általában az emberek, mint Németországban – mégsem Németország került kétszer is pénzügyi mentőcsomag igénybevételére. Írországban például mindössze heti 35 órát dolgoznak, a bruttó nemzeti össztermék viszont 10%-kal nagyobb, mint nálunk. Mindez annak ellenére, hogy mindössze 1,8 millió munkavállalója van, Romániának pedig háromszor több. Dániában, ahol hetente mindössze 33,6 órát dolgoznak, a bruttó nemzeti össztermék viszont 227,9 milliárd dollár és ezt 2,8 millió munkavállalójának köszönheti. Romániának ezzel szemben a bruttó nemzeti összterméke 2012-ben 588 milliárd lej, kevesebb, mint Dániában, de munkavállalóinak száma meghaladja az ötmilliót. A román munkaórák száma pedig több. Ezek a számok természetesen nemcsak a munka iránti attitűddel vagy a munka termelékenységével magyarázhatók, hanem a gazdaság általános állapotával, ágazati struktúrájával, amelyben sokat dolgozunk ugyan, de a munkánk kevesebbet ér, kevesebb a hozzáadott érték, az értékteremtő képessége. Nem mindegy az, hogy a termék vagy szolgáltatás milyen feldolgozottsági szinten kerül exportra vagy felhasználásra.

És mindez annak ellenére, hogy bármely külföldi befektetővel, látogatóval találkozom, osztja a véleményem, hogy a romániai munkaerő magasan képzett, nyelveket beszél, szereti folyamatosan képezni magát, kompetitív, legtöbbjük sikeres csapatjátékos, de mindenekelőtt van egy egészséges éhségük arra, hogy fiatal farkasokként bizonyítsanak. Minden téren.

Lehet, hogy ez a hosszú munkaidő igazából a termelékenységgel fordítottan arányos? Romániában például sok embert titulálhatunk munkamániásnak: folyamatosan több, mint 10 órát dolgoznak naponta. Láttak-e már olyat, hogy viszonylag későn kezdik a munkanapot, gyakran tartanak kávé vagy cigiszünetet, szeretik az e-mailjeiket nézegetni és magánbeszélgetéseiket is a munkahelyen lebonyolítani? A nap vége fele pedig rájönnek, hogy a feladataikkal nem haladtak előre. Ezzel ellentétben itt van az osztrák példa: pontos órakor kezdenek, pontos órakor végeznek, nagyon kiugró, ha valakit egy délután 4 órakor végződő program mellett hatkor még az irodában találunk. Igaz, 4 óra után élnek, intézik magánjellegű beszélgetéseiket, és mindezek fölött – nem kevés helyen este 7 órakor automatikusan bezár a kiléptető rendszer, ezzel is sarkallva őket az időbeni munkabefejezésre.

Természetesen a probléma nem egyszerűsíthető le a munkaidő hosszára, a munka termelékenységére vagy az attitűdökre, de azért valahol el kell kezdeni a gondolkozást. Ez pedig alapvetően értékrendbeli változást követel, amely során mérlegeljük, hogy a munkahelyen eltöltött idő milyen arányban van a hatékonysággal, a ténylegesen elvégzett teendőkkel, és ennek folyományaként mennyi időt tudunk magánéletünkre szánni. Nem mindegy, hogy hogyan éljük le a napi 24 órát, mennyi idő jut minőségi munkára és minőségi szabadidőre.

 

 

Forrás:

https://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=lfsa_ewhuis&lang=en

Dolgozunk, hogy éljünk? Élünk, hogy dolgozhassunk? És mi a látszata? bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. K L hozzászólása:

    Kivancsi lennek, hogy milyen adatok alapjan keszulnek ezek a felmeresek, mert mifelenk az a “divat”, hogy csak napi 8 ora szerepel az iratokban (vagy eleve csak felnorma, napi 4 oraval, minel tobb adot megsporolando), de a munkasok napi 10-12 orat dolgoznak, sokszor hetvegente is! Hogy csak egy peldat hozzak: a vendeglatoiparban a bevett szokas, hogy 12 ora munka utan 24 ora szabad, hetvege es unnepnap nincs, ez havonta kb. 240 munkaora, ami joval tobb a legalisan megengedett 168-nal!

  2. Zoltán hozzászólása:

    Én folytatnám Kinga gondolatát, egy picit sarkítva az általa megfogalmazott attitűdöket: meg vagyunk lopva.
    A facebookozó, 7 cigiszünetet tartó, magánügyeit boncolgató alkalmazott meglopja a céget, ami munkát kínál és eredményt várna el tőle.
    Az alkalmazott napi nyolc órájából nem tud megélni, tehát a cégpolitika is rossz, nem értékelik annyira, hogy meg tudj élni normálisan napi nyolc órából, tehát a cég is meglopja az aránylag becsületes alkalmazottait.
    Ugyanakkor az állam is meglopja a cégeket, a közalkalmazottakat, hiszen a hatalmas és ingyenélő államapparátust eltartani kényszerül a magánszféra.
    A közalkalmazottak alsó szintjén pedig azért vanak meglopva a dolgozók, mert a felső szinteken semmittevésért 6000 lejes fizetéseket vesznek fel olyanok, akik heti egy gyűlést kell tartsanak.
    Meg van lopva a helyi önkormáyzati vezető is, aki előtt az alkalmazottai szép és munkadús képet festenek, miszerint mennyit dolgoznak, s közben szépen csomagolják a naplopást.
    Az iternetes média időrablók meglopják a fiatal generációk motivációját, érdektelenül és jövőkép nélkül végzik el az iskolákat, s amikor munkába allnának, gőzük nincsen már rról, mit jelent együtt küzdeni a cég, az intézmény, a köösség javáért a munkatársakkal…gőzük nincs az eredményes és szakmai munka milyenségéről… tehát az egész (családi-szakmai-társadalmi) nevelés is meg van lopva…

    tisztelt olvasók, és még a közvetlen lopásokról még egy szót sem szóltam…

  3. Kiss János hozzászólása:

    Akkor lesz jobb, mikor magyar vagy román cégek indítanak üzletláncot Európába és máshol, mikor magyar vagy román autógyár épít gyárat Németországba. Tehát soha.
    Nem is érdeke senkinek, hogy itt nagyobb fizetések legyenek.
    Az hogy egyenlő esélyeink vannak pedig hülyeség.
    Nem tehetsz egy tóba egy cápát (mondjuk e-on) és egy pontyot (mondjuk a régi gázvállalat), hagyd szabadon őket és mondjad, hogy mindkettőnek egyenlő esélye van a túlélésre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.