közzétéve: 2014-11-18 11:09
Székelyföldön ismét jelenség a földterületek masszív felvásárlása. A tagosítás „modern” változatát éljük: legkisebb falvainkban is megjelennek az intenzív kultúrák és agrár profillal rendelkező cégek versenyképességüket fokozzák az ipari növények, energianövények és egyéb tájidegen fajok honosításával.
Nincs új a Nap alatt. Az Ember a gazdasági válság és a túlnépesedés által okozott problémák leküzdésében a természeti erőforrásokat próbálja kihasználni erőteljesebben, intenzívebben. Megjelentek az energetikai célú területfelhasználások vidéken, egyelőre napelemparkok és kisvízierőművek formájában. Az újfajta növényi kultúrák mellett a vidék állatvilága is meglepően gyarapodott. A strucctenyészetek és a muflon mellett indul az afrikai törpeharcsa „ipara”, esetleges elszabadulásuk esetén hasonló fajok próbálgatják a túlélést hazánk zord tájain, több vagy kevesebb adaptációs készséggel.
Az EU következő 7 éves tervezési cikulsának egyik legfontosabb költségvetési tétele a vidék fejlesztésére, „felzárkóztatására”, azon belül pedig a mezőgazdaság hatékonyságának növelésére lesz elköltve. A földtulajdon és a földhasználati rendszer hatékonysága hazánkban és az EU-ban is a figyelem középpontjában áll.
A természeti táj változásaihoz képest még intenzívebben átalakítjuk falvaink arcát is, ahol a mediterrán építészet is lassan megszokott „innováció” a beköltözött, újonnan szerzett vidékiségével dicsekvő, nagyvárosi polgár hozadéka.
Más irányból, a vidék vonzóvá vált. Luxuscikké. A vidékiség újfajta divatját éljük még ha a táj el is veszíti lassan jelentését és olvashatatlanná válik. Föl kell tenni a kérdést: Megvalósulhat a vidék felzárkóztatása úgy, hogy alapértékeit ne változtassuk meg?
A gazdasági hatékonyság növelése végbemehet-e úgy, hogy mellette helyet kapnak olyan alapértékek, mint az esztétika, az ökológia és a kultúra? Nagyon tudok örülni annak, ha néha felelős tisztséggel rendelkező személyektől is hallom a rég várt felismerést, hogy a kultúra, az ökológia és a gazdaság fogalma ma már nem egymástól elkülönítendő entitás, és remélem, hogy innen már rövid út vezet a végső felismerésig, miszerint a kultúrának és az ökológiának nemcsak eszmei, de gazdasági értéke is van.
