2018. december 19. szerdaViola
EUR = 4.6478 RON
USD = 4.0820 RON
HUF = 1.4383 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2688 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,1%
BET = 8,419.19(-1.24%)
Infláció = 4,25%
Alapkamat = 2,25%
Veress Emőd blogja
  • Üzleti jog
  • Veress Emőd Ügyvédi Iroda,
    Sapientia EMTE
  • ügyvéd,
    intézetigazgató egyetemi docens
  • >>
ARCHÍVUM RSS

Képtelenség: fizetésképtelenség

közzétéve: 2013-10-10 19:21

2013. október 25-én hatályba fog lépni a fizetésképtelenség-megelőzési és fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 2013. évi 91. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţa de urgenţă nr. 91/2013 privind procedurile de prevenire a insolvenţei şi de insolvenţă).

I. Elvi problémák

A fizetésképtelenségi eljárás új szabályozása sürgősségi kormányrendelet útján született meg. Ilyen törvényerejű jogszabályt a kormány csak rendkívüli szabályozási szükséghelyzetben fogadhat el, az Alkotmány által meghatározott feltételek szerint. Ezzel a jogszabályi formával kapcsolatban két igen fontos elvi gond is felmerül.

1.) Addig, amíg az Alkotmánybíróság meg nem állapítja, hogy ténylegesen fennállt az a rendkívüli helyzet, amely indokolta e szabályozás rendeleti úton, magyarul a Parlament megkerülésével történő elfogadását, a rendelet sorsa bizonytalan.

E bizonytalanságot tetézi, hogy az ombudsman (a Nép Ügyvédje), Anastasiu Crișu büntető eljárásjogász professzor, már két igen fontos szövegrészt meg is támadott az Alkotmánybíróság előtt: azt a cikket, amely szerint az új szabályt a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell, illetve a sajtóban a legnagyobb vihart kavart szövegrészt, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás elindítása egészen az újjászervezési terv jóváhagyásáig felfüggeszti az audiovizuális műsorszórási engedélyt.

2.) Az alkotmányossági kételyeket tetézi egy másik bizonytalanság. A hatályba lépő sürgősségi kormányrendeletet a Parlamentnek utólagos eljárásban meg kell tárgyalnia és jóvá kell hagynia, mert a rendelettel a Kormány, a rendkívüli helyzetre való hivatkozással, mégiscsak parlamenti hatáskört gyakorolt.

A kormányülésre a fizetésképtelenségről szóló normaszöveg még törvénytervezetként érkezett meg, és ott döntöttek a rendeleti úton történő elfogadás mellett. Normális esetben a Parlamentbe került volna a Kormány által elfogadott változat, és ott – elsősorban a szakbizottságokban – lett volna lehetőség korrigálni az esetleges problémákat, érvényesíteni a szakmai kifogásokat, vagyis a parlamenti törvényhozási eljárás garanciáit ha nem iktatják ki, minőségi szempontból jobb szabály születik. Nem ez történt. Utólag viszont a Parlament “kozmetikázni” fogja a rendelet szövegét, akár jelentősen módosítva azt. A Parlament utólagos kontrollja szükséges, és a korrekció általában indokolt, de a jogkereső társadalom szempontjából bizonytalansági faktor: október 25-től hatályba lép egyféle szövegváltozat, majd akár pár hónap múlva a Parlament radikálisan átalakíthatja a jogszabályt. Hullámokban érkezik a jogi sokkterápia.

Következésképpen, az elvi szintnél maradva, ezt a jogszabályt sokkal helyesebb lett volna parlamenti törvényhozási eljárás keretében, megfelelő előkészítés, megfontolás után elfogadni. Ha a kormányzati többség akarja, már ebben az évben törvény lehetett volna a tervezetből, kevesebb vitatható újítással és sokkal nagyobb piaci elfogadottsággal.

II. Konkrét értékelés

El lehet fogadni, hogy a fizetésképtelenségi szabályozás megújításra, modernizálásra szorult, és mindenképpen pozitív, hogy az eddig több külön jogszabályban fellelhető fizetésképtelenségi normákat kódex-szerűen egységes szerkezetbe foglalták.

Az emberek megbetegszenek. A betegséget megpróbálják megelőzni, egészséges életmóddal, megfelelő táplálkozással. Ha mégis beköszönt a betegség, kísérletet tesznek, hogy az embereket meggyógyítsák. Ez vagy sikerül, vagy nem: kudarc esetén a páciens elhalálozik.

A vállalati szférában is ugyanez a helyzet. Egy vállalat megbetegedhed: gazdasági vírusok támadják meg, mint a nem megfelelő piaci környezet, a menedzsment tévedései, a versenyképtelenség, alacsony innovációs képesség vagy akár bűncselekmények. A fizetésképtelenségi eljárás olyan, mint amikor egy szigorú főorvos (a csődbíró) kontrollja alatt az orvos (a szakértő, vagyis a vagyonkezelő) megpróbálja meggyógyítani a pácienst. A fizetésképtelenségi eljárást kórházi kezeléshez lehet hasonlítani. Ha megállapítják, hogy a páciens gyógyíthatatlan, meghal, vagyis csődbe megy. De talán még megmenthető. A megmenthetőnek ítélt vállalat kezelése az újjászervezés.

Sajnos, az új szabályozásban túl nagy a kritizálható, kifogásolható, támadható rendelkezések száma.

1.) Mindjárt ott van az a tény, amiért a Nép Ügyvédje is Alkotmánybírósághoz fordult. Az eljárást a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Ez szerintem két szempontból is furcsa. Először is az új, idén februárban hatályba lépett Polgári eljárási törvényköny általános elve szerint a folyamaban levő ügyeket az elindításuk pillanatában hatályos szabályok szerint kell megoldani.

A fizetésképtelenségi eljárás máris eltér ettől az általános elvtől. Tehát a Polgári eljárási törvénykönyv által bevezetett alapelv egyszerűen és tényleges indoklás nélkül félresöpörhető. Nem kedvez a jogrendszer egységességének, ha az egyes eljárási szabályok hatályba lépésére vonatkozó elvek egymással teljesen szembemennek. Egységes megközelítés kellett volna: csak a rendelet hatályba lépése utáni eljárásokra alkalmazni az új szabályokat.

A második kérdés, amely szintén alkotmányossági aggályokat fog felvetni, hogy a rendelet messzemenően nem csak eljárási szabályokat tartalmaz, hanem anyagi jogi, klasszikus magánjogi kérdéseket, például a szerződési jogot is érinti. Ezeket az előírásokat a folyamatban lévő ügyekben kikényszeríteni szerintem egyértelműen alkotmányellenes, gyakorlatilag a törvény visszaható hatállyal történő alkalmazásáról van szó. Amíg az eljárási szabályok azonnali alkalmazása nem alkotmányellenes, csak a jogrendszer egységessége szempontjából kifogásolható, tekintettel arra, hogy az új Polgári eljárási törvénykönyv teljesen más megközelítést alkalmaz, az anyagi jogi normáknak a magánjogban nem lehet visszamenő hatálya.

2.) Az új szabályozás nagy eredményének kiáltották ki, hogy egységesítették, hogyan vonható fizetésképtelenségi eljárás alá egy vállalat. Hitelező és adós egyaránt akkor indíthat fizetésképtelenségi eljárást, ha a követelése vagy az adóssága meghaladja a 40.000 lejt. Eddig az adóssal szemben nem volt ilyen küszöbérték, ezért az adós saját maga ellen bármikor kérhette az eljárás elindítását.

A hitelező eredetileg – a korábbi szabályozás szerint – 10.000  lejes követelés esetén indíthatott eljárást, majd amikor a gazdasági válság következményeként megsokszorozódott a fizetésképtelenségi ügyek száma, két lépésben megnövelték a köszöbértéket a jelenlegi 40.000-es szintre. A cél akkor a megyei törvényszékek tehermentesítése volt.

A hitelező és az adós közötti látszólagos diszkrimináció eltörlése az egyik legnagyobb tévedése a jogalkotónak. A korábbi szabályozás nem véletlenül nem állított az adóssal szemben küszöbértéket. Érdemes kicsit körbejárni ezt a kérdéskört.

Maga a 40.000 lejes küszöbérték óriási melléfogás. A román jogban a korlátolt felelősségű társaságot 200 lejes társasági tőkével meg lehet alapítani. 200 lejes “tőkekoncentráció” elég a vállalat létrehozásához. Kivezetni a fizetésképtelen vállalatot a piacról viszont csak akkor lehet, ha fennáll legalább 40.000 lej tartozása egy konkrét hitelező irányába. És mi történik ha nincs ilyen helyzet? Ha van tíz vagy száz 25.000 lejes tartozása? Egyszerű a válasz: fenntartunk a piacon rengeteg zombi “káeftét”, élőhalottakat. Fenntartunk a piacon egy sor vámpír “káeftét”, amelyek például az adócsalás, a fiktív számlázás táptalaját képezik. Ez a zombi vagy vámpír vállalat halmozhatja a kisebb adósságokat, fertőzhet, terjesztheti a kórt, a hitelezők pedig tehetetlenek. Ennek a fizetésképtelen vállalatnak nincsen az egyes hitelezők által végrehajtható vagyona, és az eljárást, amely legalább a “káefték” purgatóriumába vagy poklára küldené a fizetésképtelen zombit és így megtisztítaná a piacot, a küszöbérték végett nem lehet elindítani. A 10.000 lejes küszöbérték sokkal inkább megfelelő, reális és piaci hatásait tekintve pozitív volt.

Az adós számára pedig szerintem nem szabad küszöbértéket megállapítani, mert az adósnak kötelessége az eljárás elindítása fizetésképtelenség esetén; felel, ha nem indítja be a piactisztitás mechanizmusát. Ahogy a betegnek jelentkeznie kell kezelésre, az adósnak, a valós és aktuális pénzügyi helyzete ismeretében el kell tudnia indítani az eljárást saját maga ellen. Itt még sok mindent el lehetne mondani, de ez a rövidnek szánt elemzés már így sem lesz rövid.

Rögtön felmerül egy értelmezési probléma, de a jogalkotó a nagy sürgősség helyzetében elfeledkezett róla, hogy megfelelően szabályozza. A hitelező esetén egyértelmű, hogy az eljárást kérő hitelező legalább 40.000 lejes követeléssel rendelkezzen az adóssal szemben, a többi hitelező csak később kapcsolódhat az eljárásba. De mi van az adós esetében: akkor indíthat eljárást, ha a tartozásainak összállománya haladja meg a 40.000 lejt, vagy ha van legalább egy olyan tartozása, amely meghaladja a küszöbértéket? Szerintem az első értelmezés a helyes, de ha a jogalkotó nagy célját tekintjük, hogy a hitelező és adós eljárása között eltüntesse a diszkriminációt (valójában: felszámolja az indokolt eltéréseket), akkor a második értelmezés lenne a helytálló.

3.) Azt itt csak szomorúan jegyzem meg, hogy a román jogban a fizetésképtelenség megelőzésének szabályozása csak a gazdasági válság közepette jelent meg, amikor már késő volt sok – egyébként talán megmenthető vállalatot – gyógykezelni.

4.) Az eljárás gyorsítására bevezett intézkedések nagy része, el kell ismerni, hogy pozitív. Például nem kell a hitelezőnek 90 napot várnia, hogy kezdeményezze az eljárást, hanem elég a 60 napos adósi késedelem. Hatékony módon kerül rendezésre az a helyzet, amikor több hitelező indít eljárást, vagy az adós és a hitelezők egy időben kérik a fizetésképtelenségi eljárás elindítását. Helyes az is, hogy az adós nem kérheti többé a vagyonkezelő kinevezését, mert ez sok esetben oda vezetett, hogy a hitelezők nem bíztak meg az adós által preferált vagyonkezelőben/felszámolóban, és alig várták, hogy vélt vagy valós összejátszási gyanú alapján leválthassák. A csődbíró határozatai ellen 7 nap a fellebbezési idő (és nem 30, mint az általános eljárásban), a válaszirat benyújtására 10 nap van (és nem 25, mint az általános eljárásban). A válaszirat benyújtása után legtöbb három napon belül 30 napon belülre eső tárgyalási időpontot kell kitűzni. Rendben.

5.) Viszont nem tudom, hogy az újjászervezési tervek teljesítésére megszabott maximum egy éves határidő mennyire reális (a jelenleg még hatályos szabály szerint ez a határidő 3 év). Nem igazán. Persze, ideális lenne egy év alatt megoldani a helyzetet. Csak a gazdasági betegségek gyógyulására az egy éves határidő nem biztos, hogy elegendő. Ráadásul, ha a folyamatban levő eljárásokra is alkalmazzuk a rendeletet, akkor a korábban elfogadott, teljesítés alatt álló hosszabb terveket is át kell szabni az új szabályozás szerint?

6.) Az új szabályok szerint az újjászervezési tervet az adósságállomány legalább 50%-át képviselő hitelezőknek el kell fogadniuk. Az esetek többségében ez oda fog vezetni, hogy nem lesz újjászervezés, mert a bankok nélkül nem lesz újjászervezés jóváhagyva. Az ingatlangaranciáik gyors végrehajtásában érdekelt bankoknak nem lesz gazdasági érdekük támogatni az újjászervezést. Talán helyesebb lett volna olyan jogi eszközöket azonosítani, amelyek motiválják a bankokat, hogy támogassák a ténylegesen életképes vállalatok esetében az újjászervezést.

7.) Ha modernizálni akarnánk a román fizetésképtelenségi jogot, a következő céloknak lett volna értelme: hatékonyabban védeni a hitelezőket és a megmenthető vállalatok számára reális esélyt biztosítani a gyógyulásra a hitelezői érdekek lehető legkisebb (de egyébként elkerülhetetlen) sérülésével. E két területen nem érzem, hogy valós áttörést ért volna el a szabályozás. A rendelet vizsgázni (levizsgázni?) fog a következő időszakban. Pozitív elemei mellett számos vitatható rendelkezése végett nem tudom egyértelmű örömmel fogadni az új fizetésképtelenségi rendeletet.

Este tíz óra van, félreteszem a 2013. évi 91. sürgősségi kormányrendelet szövegét, és átváltok Bereményi Géza új, szintén 2013-ban megjelent könyvére. Micsoda különbség!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.