közzétéve: 2013-01-25 15:24
2013. február 1-től nem csak az új Polgári eljárási törvénykönyv lép hatályba, hanem a mediációról szóló 2006. évi 192. törvény egyik fontos módosítása is (a módosítást, pontosabban a kötelező mediáció utolsó formáját a 2012/90. sürgősségi kormányrendelet vezette be).
Ennek megfelelően a mediáció, pontosabban a mediációról való előzete tájékoztatás, informálás a legtöbb per esetében kötelezővé válik. A mediáció lényege, hogy a vitában levő felek megpróbálják egy harmadik személy, a mediátor segítségével peren kívül megoldani a konfliktusukat.
Február 1-e után aki pert szeretne indítani, annak meg kell hívnia az ellenérdekelt felet egy mediátorhoz, hogy részt vegyen a mediáció előnyeiről szóló tájékoztatáson. Amennyiben az ellenérdekelt fél nem jelenik meg, vagy a felek nem fogadják el a mediálást mint vitarendezési módszert, illetve a mediálás nem vezet eredményre, akkor lehet az igazságszolgáltatáshoz fordulni. Ez a szabály – a jogalkotó szándéka szerint – az igazságszolgáltatás tehermentesítéséhez fog vezetni.
Az informálási időszak legtöbb 15 nap, a felek idézését is beleértve.
Ennek az intézménynek a valós hatásait a jövő fogja eldönteni. Én szkeptikus vagyok, és ennek több oka is van, amelyeket rögtön ismertetni fogok.
Először azonban nézzük a szanckiókat. Amennyiben a mediálást nem próbálták meg a per elindítása előtt vagy a bíróság által erre meghatározott időpontban, akkor a keresetet vissza fogják utasítani. Ez a szabály a polgári eljárások igen széles skáláját érinti (a büntetőperrel kapcsolatos előírások most nem képezik vizsgálat tárgyát). Ide tartoznak a fogyasztóvédelmi perek, a családjogi perek jelentős része, a határviták, a munkajogi viták de az olyan polgári perek is ahol a pertárgy értéke kevesebb mint 50.000 lej.
Melyek a fenntartásaim, melyek a mediáció hátrányai?
1. A pénzben felbecsülhető tárgyú kereskedelmi jogvitákban korábban is létezett békéltetés, igaz, mediátor részvétele nélkül, csak a feleknek kellett bizonyítaniuk, hogy megpróbálták a jogvitát peren kívül megoldani. De ennek az eljárásnak a hatékonysága minimális volt: a gazdasági életben a pert, mint megoldást csak akkor választják, ha az már csak az egyetlen kiút. Ezért a pert megelőző békéltetés csak az esetek igen kis százalékában vezetett bármilyen eredményre.
2. Túl tág szerintem a kötelező mediáció tárgyköre. Pénzkövetelések behajtására irányuló pereknél miért is kell kötelezővé tenni a mediációt? Lerontja a hitelezővédelmet, késlelteti a követelések behajtását (még szerencse, hogy a fizetési meghagyási eljárásra nem vonatkozik a kötelező mediáció). A mediáció hasznossága bizonyos területeken megkérdőjelezhetetlen, gondolok példál a családjogi vitákra (vagyon megosztása, kiskorú elhelyezése, látogatási idő megszabása stb.). De a jelenlegi szabályozás túllépi azokat a kereteket, ahol a mediáció kötelezővé tehető, és gyengíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alkotmányos jogát (nyilván nem szünteti meg ezt a jogot, de korlátozza). Kíváncsi vagyok, az Alkotmánybíróság hogyan fogja értékelni ezt a kérdést).
3. A mediáció kulturális környezete sem kedvező. A romániai hagyományok szerint az emberek a paternalista államot kedvelik, és ha vita van, a mediátor helyett sokkal szívesebben hívják segítségül a bírót, az államhatalom, az igazságszolgáltatás képviselőjét, sokkal inkább elfogadják a hatalmi döntést, mint amelyet tárgyalásos úton alakítanak ki.
4. A mediációnak, mint vitarendezési módszernek az alternatív jellege meggyengült, és ez szerintem nem lesz hosszú távon fenntartható.
5. Egy álláspont szerint, amellyel egyet kell értenem, az igazságszolgáltatásra kényszerülő természetes vagy jogi személyek nyakára rásóznak még egy jogászi kasztot, a mediátorokat, a jogtanácsosok, ügyvédek, bírók mellett (Dumitru Dobrev véleménye, Revista Română de Drept al Afacerilor, 2012/8, 10). Amúgy a kötelező mediációról szóló tájékoztatás eredetileg ingyenesnek volt tervezve (fizetni csak akkor kellett volna, ha a mediációról szóló tájékoztatás meggyőzi a feleket és a mediációt választják a per helyett). Ez a törvényes előírás azonban kimaradt a jogszabály legutolsó változatából.
6. Végül egy jogtechnikai megfontolás. A Polgári eljárási törvénykönyv alternatív vitarendezési módszerként kezeli a mediációt. Ha egy másik törvénnyel – a mediáció speciális szabályozásával – általánosan kötelezővé tesszük ezt az előzetes tájékozódást, akkor az ilyen normának, és az előzetes lépés elmaradásához köthető igen súlyos jogkövetkezménynek (a kereset visszautasításának) a Polgári eljárási törvénykönyvben lenne a helye.
Ilyen körülmények között a kötelező mediáció most hatályba lépő szabályozása bonyolítja, megterheli az eljárásokat, idővesztéshez vezet, elsősorban a területének lehatárolása szorul újragondolásra, tehát ezt a szabályozást nem tudom egyértelmű örömmel fogadni. A mértéktartóbb megközelítés hasznosabb lett volna, mert a vitarendezési módszerek között a mediáció számára megfelelő szerepet biztosítani közös célunk.
Kedves Emőd!
Sok kérdésben egyetértünk, például a mediációról való tájékoztatásnak a kötelezővé való tételével, vagy a mediációnak egyes területeken való létjogosultsgával kapcsolatban. A mediációs tájékoztatás kötelezővé tétele, és ezáltal a jogászi berkekben kiváltott ellenérzés (szkepticizmus) kétségtelenül árt ennek a (nálunk) újonnan létesített szakmának. Ennek sok ügyvéd úgy próbálja elejét venni, hogy mediátorként is engedélyezteti magát. És, nyilván nagyon sokan egy új lehetőséget látnak abban, hogy egyelőre ez egy benépesítetlen piac. És azt is értem, hogy plusz tehernek tűnik az így is szövevényes igazságszolgáltatásban. (Viszont időben, mint írod: 15 napról van szó, tehát nem hiszem, hogy annyira késleltetné az amúgy egy-másfél éves terminusokat:).)
A mediátoroké nem egy jogászi kaszt, bármilyen felsőfokú végzett engedélyeztetheti irodáját. Egyes vélemények szerint éppen ellenjavallott a jogászi előképzettség, mivel a hatékony mediátor a jogi beállítottságtól eltérő, egészen másfajta attitűdöt igényel.
A törvény, egyes esetekben, nem a per előtti (vagy annak ideje alatti) mediációt, hanem a mediációról, mint alternatív vitarendezési lehetőségről való tájékozódást teszi kötelezővé. Tudom, hogy így érted, de a szövegben ettől eltérő fogalmazás is fellelhető.
Két fél vitáját legtöbb esetben a mediáció képtelen rendezni, ezzel egyidőben gyakran látunk olyan, nyilvánosan is kétségbe vont bírói végzéseket, melyek hétköznapi közfelháborodást is kelthetnek. Ezt csak azért írom, mert van úgy, hogy a paternalista igazságszolgáltatás végkimenetele egyes esetekben akár egyik fél érdekét sem érvényesíti, vagy éppenséggel a józan közgondolkodással ellentétes. Nem állítom, hogy ezekben az esetekben a mediáció biztosan célravezető, de a peres úton való vitarendezés kizárólagosságáról szól.
A tájékoztatás esetleges ingyenessége vitatható (én nem ellenzem), de be kell látnunk, hogy semmilyen szakmai kör nem kényszeríthető arra, hogy ingyenes munkát lásson el (ennek a megkerülésére szakmai berkekben már praktikákat is dolgoztak ki:)).
Összességében, úgy gondolom, hogy a mediációnak van helye a vitarendezés területén. Népszerűsíteni kell, mert ismeretlen. És lehet, hogy tényleg ellenkezik a társadalmi beidegződésekkel, viszont nem gátolja, hanem elősegíti az igazságszolgáltatást. És ha eredményes, akkor a két fél nem egy harcban győz vagy veszít, hanem olyan új megoldási lehetőségeket fedez fel, melyeket önszántából vállalni tud.
A szerzo probalja menteni a roman ugyvedek, birosagok es torvenyszekek uzleti szeletet. Cikkebol kivilaglik, hogy sose jart demokratikus nyugati orszagban (Nemetorszag, Hollandia, Svajc), ahol nagyon keves ugy kerul ugyvedi es birosagi megoldasra. A kozjegyzok szerepe is minimalis ott, majdnem minden dokumentumot elfogadnak az EU barmelyik nyelven es szinte semmit se kell fordittatni es hitelesiteni.
Nem vagyok mediáció ellenes, számos esetben a per előtti kötelező mediációt is teljességgel elfogadhatónak tartom. A bejegyzés viszont a jelenlegi szabályozás problémáira kívánja felhívni a figyelmet, még akkor is, ha az világlik ki az anyagból, hogy soha nem jártam demokratikus nyugati országban 😀
A mediációról való kötelező tájékoztatás területének korrekt lehatárolása hozzájárulna a mediáció intézményének elfogadásához, megértéséhez. Az elfogadott és megértett mediáció tud pozitív társadalmi hatást kiváltani.
Szerintem meg Emodnek igaza van, ezentul – ha valakinek viszalyos dolgai vannak – akkor az ugyvedeken kivul meg szepen megfizet egy mediatort is, amivel csak elveszik az ember kedvet attol is, hogy az igazsagat keresse mert esetleg a csaladi kasszabol nem fogkja futni es torvenyhozo is pontosan a kis erteku koveteleseknel teszi kotelezove. Tehat lehet kesziteni nyuzasra egy ujabb rend bort.
Nem szabad figyelmen kivul hagyni azt sem, hogy sokan nem perelnek attol az egyszeru okbol kifolyolag, hogy egymas kozott megdoldjak a problemajukat. Ha meg nem sikerul akkor pontosan egy haramdik fel fogja felnyitni a szemuket? ketlem…
Es az a 15 nap nagyon is fontos tud lenni, kulonosen ha kozel az elevulesi hatarido amirol mit sem sejt a “kuncsaft” es a nem jogasz mediator sem, csak elcseszi a felek idejet, elveszi a penzuket, aztan mikor meg a felperes menne a birosagra a mediatoros papirral akkor jon a hideg zuhany, hogy “sajnaljuk, de a kereseti joga elevult mar a mult heten, most mar nincs mit tenni”.
Na az ilyeneket gyozzek meg arrol, hogy jo-e dolog-e a medialas…
Kedves Emőd
Sajnos az utóbbi pár évben olyan kétes hirnévre tettek szert az ügyvédek (tisztelet a kivétel), és olyan kevés ügyben igyekeztek az ügyvédek a békés, biróságon kivüli rendezést támogatni, hogy jelenleg a romániai biróságokon több mint tiz millió per van folyamatban. Havonta megoldanak kb 9ooo darabot. A nyugati világban és az angolszász kultúrában a mediáció (békéltetés) egy bevett szokás. Ám azokban a társadalmakban az ügyvédeknek nem az az érdeke, hogy a kliens minél többet fizessen, hanem hogy megoldódjon minél hamarabb egy ügy. Nálunk mivel minden tárgyalás után megkapja az ügyvéd a pénzt, persze az az érdeke, hogy húzza az időt. Ha én minden tárgyalás után kapok 5oo lejt, és a törvény lehetővé teszi, hogy húzzam az időt, akkor a 23-ik tárgyalás után is elvárom, hogy megkapjam a pénzt. A legtöbb ügyvéd romániában azért jár a tárgyalásokra, hogy halasztást kérjen, más időpontot javasoljon és egyebek. A békéltetés egy nyugati modell. A legtöbb telekkönyvi és tulajdonjogi perben az ügyvédeknek nem érdekük, hogy hamar végzés szülessen. Gyakorlatilag olyan helyzetek is vannak, tudok párat amikor 1 hektár földért aminek az értéke 6ooo lej volt, a két testvérből kiszivattyúztak az ügyvédek 12ooo eurót. Vagy… egyszerű technikai kérdésekben (elcsúszott DXF, rátevődött digitális parcellahatár, stb)az ügyvédek hurcoltattak földmérőket, geodézeket, stb…. és közben a 15 cm-es határvitáért legombolták a pár ezer eurót. Nem kell félteni az ügyvédi jogdijakat. Aki jó a szakmában az fennmarad, aki pedig pénzt akar csinálni az vagy cigicsempész lesz vagy bankrabló. A jó és lelkiismeretes ügyvédek megmaradnak.
Kedves Zoltán! Az igazságszoltáltatás egészével gond van, még akkor is, ha minimális pozitív változások látszanak. A perekben az ismétlődő halasztások oka szerintem rendszerhiba, sok esetben egyáltalán nem az ügyvéd felelőssége. A minden egyes tárgyalásra járó ügyvédi honorárium sem általános gyakorlat. És ha egy ügyvéd önző célból, valós perbeli cél nélkül húzza az időt, akkor az ügyet ismerő, a per menetét irányítani képes, nem túlterhelt és demotivált bíró akkor az ilyen időhúzást gond nélkül meg tudja akadályozni. (Van ilyen bíró? Van elég ilyen bíró?)
A cikk sajnos egy komoly tárgyi pontatlanságot tartalmaz/b>:
A “kötelező” mediálás nem lépett életbe február 1-től ugyanis az új Polgári Perrendtartás hatálybalépését elhalasztó 4/2013-as sürgősségi rendelet a mediálás elmulasztásának szankcionálását újfent csak 2013 augusztus 1-től teszi alkalmazhatóvá … s addig még sok víz lefolyik a Maroson… (részletekért lásd a következő szakcikket);
A szerző a következőt állítja: Egy álláspont szerint, amellyel egyet kell értenem, az igazságszolgáltatásra kényszerülő természetes vagy jogi személyek nyakára rásóznak még egy jogászi kasztot, a mediátorokat, a jogtanácsosok, ügyvédek, bírók mellett . Az állítás két tekintetben is téves (ezt egy ügyvédnek illik tudni, ha csak nem ):
a. mediátorok nem egy jogászi kaszt hanem jórászt egy nem-jogász csőcselék akik jó esélyt látnak a zugirászkodásra a mediálás leple alatt!
b. az állam nem “sózza rá” az ügyvédet a polgári peres felekre, mert a civilizált világ nagy részével (pl. Németország, Svájc, Ausztria, stb.) szemben Romániában továbbra sincs ügyvédkényszer és mediálási kényszer is csak augusztustól lesz — ha lesz egyáltalán.
Komoly következményei vannak amikor jogilag analfabéta népbírók (mert a lakosság nagy része nem tudja mi az a mediálás) elkezdik osztani az eszet jogi kérdésekben egy TITKOS eljárásban (mert a mediálás ugyebár nem nyilvános). Sajnos a cikk nem érinti pont a legfontosabb problémákat és terjeszti a vakbuzgó ügyvédellenességet ami amúgy is jellemzi a jogilag analfabéta román társadalmat.
Kedves Draco! A cikk janár 25-én jelent meg, akkor a hatályos román jog még a február 1-i hatályba lépését írta elő a mediációról való kötelező tájékozódásnak. Az Ön által hivatkozott 2013/4. sürgősségi kormányrendelet január 31-i. A mediátorokat jogászi kaszt-nak Dumitru Dobrev nevezi, és én továbbra is egyetértek vele: amíg a vitarendezésben végeznek tevékenységet, addig a jogszolgáltatás aktív résztvevői. Mivel kvázi-kamarai szerzveződésük van, a kaszt vagy akár a hivatásrend kifejezés is találó. Az ügyvédkényszerről érdemes ezt elolvasni. A felfolyamodásban való ügyvédkényszer amúgy teljesen ésszerű és elfogadható. Nem hiszem, hogy “vakbuzgó ügyvédellenesség” vezet, amikor, Öntől eltérően, nem minősítem “jogilag analfabéta népbíróknak” vagy “nem-jogász csőcseléknek” a mediátorokat. A cikkemben a következő álláspontot akartam kifejteni: a mediációnak megvan a normális helye és rendje a modern igazságszolgáltatásban, de a most tervezett “reform” túllépi azokat a kereteket, amelyekben a mediáció hasznos és valóban lehet pozitív szerepe. Az ügyvédek negatív társadalmi megítélésében pedig a (“felhígult”) ügyvédi szakma saját felelősségét ne vitassuk el. Mondom ezt, mint gyakorló ügyvéd, aki nap mint nap látja, mi történik a tárgyalótermekben… Amúgy az igazságszolgáltatás évtizedes reformjának a bajai ütköznek ki a mediáció kapcsán is: a szakpolitikai képtelenség, a kiszámíthatatlanság, az improvizáció, a világos jövőkép és stratégiai tervezés hiánya. Bármennyi víz folyik le a Maroson (Szamoson stb.) augusztusig, ezekre az alapvető problémákra nem lesz megoldás…
Amúgy, ha figyelmesen elolvasta a sürgősségi kormányrendelet szövegét, láthatta, hogy a mediációról való előzetes tájékoztatás változatlan formában az új Polgári eljárási törvénykönyv hatályba lépésének halasztott időpontjától (2013. február 1-e helyett február 15-e) továbbra is kötelező. A “drákói” szankciót, a pernek az előzetes eljárás elmaradása végett történő visszautasítását halasztották el 2013. augusztus 1-ig. A rendelet a mediációról való kötelező tájékoztatásra vonatkozóan egy bevezető, felkészülési időszakot határozott meg (február 15-től alkalmazzuk, de csak augusztus 1-től büntetjük, ha elmarad). A rendelet nem halasztotta el teljesen a reformot, csak lépcsőzetessé tette.