2019. március 24. vasárnapGábor, Karina, Ders
EUR = 4.7509 RON
USD = 4.1988 RON
HUF = 1.5039 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2688 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,9%
BET = 8,031.50(-0.20%)
Infláció = 3,3%
Alapkamat = 2,25%
ARCHÍVUM

Címke: Nő.Élet.Erő

(Nem) most kezdődik

, , ,

közzétéve: 2019-01-16 10:01

Tavaly nyáron kétkedésekkel, félelmekkel, aggályokkal telve, de hatalmas elánnal vetettem bele magam az úgynevezett vállalkozói létbe és azzal együtt ennek a blognak az írásába is. Pedig akkor még valamennyire biztos talajon álltam, hiszen egy konkrét, már folyó ügy apropóján és mentén kezdtem mindkettőt. A Nő.Élet.Erő projekt első fázisa, a székelyföldi vállalkozónői kutatás azonban nem várt fennforgásokat hozott, az elmúlt négy-öt hónapot szinte végig tűzoltással töltöttem, olyan feladatokba kellett beleállnom, amik teljesen váratlanok és ismeretlenek voltak, de meg kellett őket oldani mindenképp, ha tovább akartam tolni az ügyet. Emiatt viszont csorbult és hátrányt szenvedett a lényeg, ami miatt az egészet elkezdtem: hogy a nők gazdasági-társadalmi szerepvállalásáról itt, Székelyföldön, Erdélyben is elindítsak egy diskurzus, immár adatokkal is megalapozva, valamint az én példámon, ezen a felületen keresztül real time-ban is mutatva egy utat. Ezért is hallgatott ez a blog hónapokig, mert gyakorlatilag beragadtam és nem volt miről írni.

A kutatási szakasz tegnap lezárult. Innentől kezdődik igazából az, hogy valóban a bizniszem építésével és azzal párhuzamosan a női téma mediatizálásával, közbeszédben tartásával és különböző események, projektek futtatásával foglalkozzak. Egyébként pont jókor jött ez az év vége, eleje, mert így volt 1-2 belassult hetem, hogy a vízióimat gyakorlati cselekvési tervekké formáljam magamban, mindkét területen. Természetesen rengeteg változó van még, és hogy konkrétan milyen partnereket, erőforrásokat sikerül bevonnom a végrehajtásukhoz, azok az elkövetkező pár hét, hónap történéseitől és persze a rátermettségemtől, ügyességemtől függnek. Így a pontos tervekről nem most, hanem majd akkor, a megvalósításukkor írok, előre nem szeretnék semmit felfesteni a falra.

Egyszer volt…

Ugyan nálam jövőorientáltabb ember szerintem nem létezik a Földön, azért most mégis visszanézek erre az elmúlt egy éves periódusra, hiszen az életem egyik legfontosabb ügyébe kezdtem bele. És bár én indítottam el, a Nő.Élet.Erő nagyon nem egy one woman show. Ha csak ennek az első szakasznak, a vállalkozónői kutatásnak az érintettjeit nézem, szerintem bőven 1500 fő fölött járunk, akik így vagy úgy, valamilyen szinten bevonódtak a projektbe. Kezdve az UKKSZ-től, amely a gazdaszervezete ennek az egész programnak (annak elnökségével és tagságával együtt), az adatfelvételt lebonyolító cégen, kutatásszervezőkön, kérdezőbiztosokon át a majdnem 1200 vállalkozóig, akik offline és a több száz anyavállalkozóig, akik online válaszoltak a kérdéseinkre. De ott vannak a fókuszok résztvevői is, azok a csodálatos vállalkozó nők és férfiak, akik őszintén meséltek magukról, eredményeikről, de nehézségeikről is. Sokan vettek részt a témához kapcsolódó rendezvényeinken, sajtótájékoztatóinkon is és hát ott van még az a több tucat médiamunkás is, akik már eddig is temérdek sokat segítettek az ügyön, például az anyavállalkozós kérdőívünk promózásával.

És ők bizony nem csak nők, rengeteg sok férfi is benne volt és lesz a projektben. Ahogy az a négy kulcsszereplő sem csak nő, és akiket mindenképpen ki kell emelnem a sokaságból, hiszen nélkülük ez a kutatás nem jöhetett volna létre. Geambașu Réka és Gergely Orsolya szociológus kutatók, akik az egész éves folyamatban teljes szívvel, lélekkel, és aggyal vettek részt, a csomó-csomó nehézség, Murphy minden törvénye és trükkje ellenére, totális padlógázzal és maximális szakmai hozzáállással hozták létre a székelyföldi női vállalkozókról szóló tanulmányunkat.

Amihez az adatok begyűjtése, feldolgozása, eredményesítése természetesen jelentős anyagi forrásokat is igényelt. És itt jön képbe az a két férfi, akik nélkül még mindig csak álmodoznék a dologról. Diósi László, az OTP Bank Románia CEO-ja volt az, aki megbízott bennem annyira, hogy végig tudom vinni ezt a projektet és a végső döntést meghozta a támogatásról. És hát nem utolsó sorban Kelemen Attila, az OTP marketing vezetője, aki a sok vad ötletem közül kiválasztotta a nekem is legkedvesebbet, és ezekben a gender ínséges időkben hajlandó volt bevállalni egy ilyen ügyet, nem csak anyagilag, de szakmailag, emberileg is támogatva azt.

… és lesz

Nekem az új év tehát igazából most indul, ennek az első szakasznak a lezárásával. Nem maradhatok viszont semeddig sem a fenekemen ülve, hiszen három mély lélegzetvétel után nagyon bele kell ugranom a következő részbe. A kutatási eredményeket stílszerűen nőnapkor szeretnénk napvilágra hozni, március 8. meg mindjárt itt van. És mivel nemcsak egy nagy női eseményt tervezek megfelelő sajtóvisszhanggal, hanem egy egészen komplex, éves női vállalkozós programot is, így a fundraising-eléssel, a partnerek bevonásával nem várhatok sokáig. Lesz tehát feladat bőven, csak bírjam és ti is győzzétek majd itt lekövetni.

Hát így.

 

GySzM

Fogalmad sincs, hogy ezt te most itt miért olvasod, hogy én ki vagyok és mi a fenéről írogatok? Az eredettörténethez fusd át ezt az első bejegyzést és ha még mindig érdekellek, vagy egyszerűen csak közel érzed magadhoz a vállalkozói közeget, kövesd be a Nő.Élet.Erő Facebook oldalt is, mert ott fog ez a sztori számodra is még jobban kibontakozni és érthetővé válni!

Szuperhősös mozira vágysz? Nézd meg az Anyavállalkozókat!

,

közzétéve: 2018-10-24 04:43

Mindig, amikor hazamegyek Pestre, abba a pár napba a munka megbeszéléseken és a mindenkivel (is) találkozásokon túl – a szakmai és kulturális éhségemet csillapítandó – pár konferenciát, előadást, operát, koncertet és mozit is be szoktam szuszakolni. Ez utóbbiba jellemzően a húgommal megyek és mivel egy ideje már csak olyan filmért vagyok hajlandó fizetni, ahol fontos a látvány, így sajnos legtöbbször valamelyik plázában kötünk ki. A multiplexes élmények egyik velejárója az a 10-15 percnyi előzetes is, amit végignézetnek a néppel. Kedvcsinálóként ugyebár. Hát, ezek kedvet max a tesómnak csinálnak, aki a trailerek helyett az én arcomat szokta csodálni, szétröhögve magát azon, hogy milyen képeket vágok közben. Nálam ugyanis pont az ellentétes hatást érik el ezek az előzetesek, inkább elriasztanak az újabb jegyvásárlástól, semmint arra motiválnának.

Mert mostanában olyan, mintha csak szuperhősös filmeket gyártanának, amikben az egy dimenziós személyiséggel rendelkező karakterek valami tapadós dresszbe öltözve repkednek a 3D-s CGI-ban, faék egyszerűségű mondatokba burkolva gondolataikat. Még szerencse, hogy általában angolul nézzük a filmeket, mert így az előzetesek sem szinkronizáltak, de még így is milliónyi agysejtem szokott elpusztulni abban a negyed órában, hát ha még magyarul kellene a magvas szövegeket hallgatni.

Off: Azért ide beszúrok egy vallomást. Valami különös perverzió miatt, ciki vagy sem,  a Fast & Furious szériára nagyon rá vagyok kattanva, valószínűleg azért, mert ezek a filmek olyanok, mint egy-egy hosszabb videóklip, szép férfiak és nők, gyönyörű kocsikkal száguldoznak menő zenékre. Ugyan az F&F-ek nem tartoznak a klasszikus szuperhősös filmek közé – bár mostanában már egy kézzel ártalmatlanítják bennük a száguldó rakétát és két felhőkarcoló között ugratnak át a kocsikkal –  innen van a „legkedvencebb” szállóigém Vin Diesel szájából, ami tökéletesen leképezi ezt a típust: „I don’t have friends, I got family”. Na, ezt tényleg nem fogom most magyarra fordítani, mert félek, leégne a processzorom és nem tudnám befejezni ezt a posztot.

De hát mire fel ez a hosszú bevezető a szuperhősökről, meg az filmekről egy vállalkozós blogban? Mindjárt világos lesz, megmagyarázom.

Anyavállalkozók Erdélyben

Nemrég élesítettük a Nő.Élet.Erő vállalkozónős kutatásunk egyik fontos részét, az Anyavállalkozók Erdélyben című online kérdőívünket. A minél nagyobb elérés érdekében egy nap alatt három sajtótájékoztatót is lenyomtunk, Udvarhely-Vásárhely-Kolozsvár helyszínekkel. Ezeken rajtam, a kutatóinkon, Gergely Orsolyán és Geambașu Rékán, valamint a projekt fő szponzorát, az OTP Bank Romániát képviselő Kelemen Attilán kívül anyavállalkozók is részt vettek, élő bizonyítékaként annak, hogy valójában ők az igazi szuperhősök, nem a zöld háttér előtt gumiszalagokkal ugráló sztárok.

Hogy miért mondom ezt teljes bizonyossággal? Múlt heti élmény: egy kedves ismerősöm kérdezte tőlem, hol volt az a pont és hogyan mertem egyáltalán belevágni a vállalkozósdiba? Erre egyszerűen nem tudtam neki mást mondani, mint hogy gyakorlatilag nincs semmi vesztenivalóm. Nem termelést, hanem szellemi szolgáltatást végzek, amihez kábé csak az agyamra és egy laptopra, meg egy telefonra van szükség, tehát pénzt bukni nagyon nem is tudok. A legrosszabb eshetőség, hogy nem jön be és vissza kell mennem alkalmazottnak valahová (a Mekibe mindig keresnek embert). Ráadásul ugye gyerekem sincs még, így ha kedvem tartja, pár hónapon belül áttehetem a székhelyem bárhová, haza mindig mehetek, de akár 10 országgal arrébb is, ha nem találnék megélhetést.

Nem úgy az anyavállalkozóink. Azok a nők, akik az amúgy sem egyszerű anyai teendőik mellett még a cégépítés rizikóit és nehézségeit is bevállalták, ráadásul Erdélyben, a román bürokrácia és gazdasági „stabilitás” támogatását élvezve:

  • Puskai Melinda, az Allmycrafts tulajdonosa két kicsi gyerek (amelyikből az egyik pont belázasodott) mellől jött el az udvarhelyi, vásárhelyi sajtótájékoztatókra.
  • Bíró Jolán, aki évtizedek óta a Iolimex mustárgyár tulajdonosa, már nagy fiával menedzseli cégét és aki betegen végigvezette az Udvarhely- Kolozsvár utat és mindhárom sajtótájékoztatón részt vett.
  • Ballok Ildikó, aki Olaszország és Románia között ingázva, gyerekek mellől igazgatja a Babomania kereskedő cégét és nem mellesleg a Női vállalkozók Erdélyben Facebook csoport egyik alapítója is.

Ők csak kiragadott példák, és még száz és száz hasonló erdélyi anyavállalkozót elhívhattunk volna a sajtótájékoztatókra, mondják el, hogyan csinálják. Milyen módszerekkel  tolják nap mint nap azt a nehéz szekeret, amit az anyaság, a család és a vállalkozás működtetése, egyben tartása jelent. Azt a hihetetlen logisztikázást, pénzügyi manőverezést, időmenedzsmentet, ami bármelyik topvezetőnek, sztár üzletembernek a dicsőségére válna. Ezek azok a „mindennapi”, egyéni anyavállalkozós sztorik, a kitartás, a nehézségek, de persze a szépségek és sikerek is, amelyek eddig jobbára rejtve, a színfalak mögött maradtak.

Ezért szeretnénk most ezeket a történeteket rivaldafénybe hozni, hogy mindenki más számára is egyértelmű legyen, kik az igazi szuperhősök. Jó lenne, ha minden anyavállalkozóval személyesen tudnánk elbeszélgetni, de ez persze lehetetlen. Az Anyavállalkozók Erdélyben online kérdőívünk pont ezért született, hogy minél szélesebb kört elérjünk, hogy minél jobban megismerjünk azokat a vállalkozónőket, akik egyben anyák is: milyen az életük, hogyan definiálják a sikerességet és miként küzdenek meg a mindennapokban sokdimenziós szerepeikkel.

 

Ezért ha te, aki most ezt a bejegyzést olvasod és erdélyi, magyar anya vagy (akár fiatalabb, akár idősebb) és egyben egy vállalkozást is vezetsz (mindegy, hogy egyéni vállalkozóként, önfoglalkoztatóként vagy akár egy cég rész-, vagy társtulajdonosaként), akkor kérlek, hogy töltsd ki anonim kérdőívünket az ukksz.ro/anyavallalkozok oldalon, hogy megismerjünk, és aztán azokon a területeken segíthessünk majd,  ahol a leginkább kell.

És mivel tudjuk, néha még az olyan szuperhősök is elfáradnak, mint te, így egy olyan nyereményt is hoztunk, amit biztosan jól tudnál hasznosítani! A kitöltők és az email címüket megadók között ugyanis egy 2 éjszakás wellness üdülést is kisorsolunk a négy csillagos Danubius Health Spa Resort Sovata ****-ba, ahol a szerencsés nyertes másodmagával áztathatja és izzadhatja ki magából a fáradtságot! Ez jól hangzik, ugye? Ehhez tényleg nem kell mást tenned, mint rákattintani az Anyavállalkozók Erdélyben kérdőívre, válaszolni a kérdésekre és egy kis szerencsével hamarosan csobbanhatsz is a testet-lelket melengető gyógyvízbe!

Köszönjük, hogy te is elmondod a véleményed nekünk, hiszen mi már látatlanban is csodálunk és elismerjük azt a teljesítményt, amit nap mint nap véghez viszel!

 

GySzM

 

Fogalmad sincs, hogy ezt te most itt miért olvasod, hogy én ki vagyok és mi a fenéről írogatok? Az eredettörténethez fusd át ezt az első bejegyzést és ha még mindig érdekellek, vagy egyszerűen csak közel érzed magadhoz a vállalkozói közeget, kövesd be a Nő.Élet.Erő Facebook oldalt is, mert ott fog ez a sztori számodra is még jobban kibontakozni és érthetővé válni!

Szinte majdnem

, ,

közzétéve: 2018-08-06 11:41

Ha kilenc lennék, biztosan egy új bringára vágynék. Tizenkilenc évesen a jó felvételi pontokért könyörögnék, sírnék, lelkesednék leginkább. Húsz plusz kilenc évvel valószínűleg egy tengerparti nyaralás dobna fel igazán. Viszont most, tíz évvel később, a szokásos, kánikulába olvadós születésnapomon mindezek helyett inkább megléptem a meglépni valót, és megleptem magam valami sokkal izgalmasabb és vagányabb dologgal. Péntektől ugyanis KATA-s egyéni vállalkozó vagyok, kamarai tagsággal, közösségi adószámmal, meg mindennel is, ami kell (egy bankszámla és egy online számlázó progi élesítése hiányzik még, de már csak 1-2 napig).

Igen, egyelőre otthon, Magyarországon. Számos oka van, amiért úgy döntöttem, hogy Pannonhonban indítom be a vállalkozói karrierem. Mert bár már most, a kezdeteknél mindkét országban szeretnék ügyfeleket és persze hatalmas, nemzetközi piacra lépő vízióim is vannak, hiszek a kis lépések politikájában és abban, hogy időre és tapasztalatra van szükségem ahhoz, hogy felnőjek ehhez a feladathoz. Nem kívánok ugyanis abba a tipikus startupper hibába esni, hogy őrült nagy ambícióval, de felkészületlenül és felelőtlenül vetem bele magam a túl nagy és egyelőre még ismeretlen vállalkozói létbe, hogy aztán én is a kilenc legyek abból a tízből, aki már az első évben elbukik. Én az az egy akarok lenni, aki dinamikusan, de még kezelhető módon fejlődik, szétesés és nagyobb krízisek nélkül, szépen összerakva a különböző vállalkozói képességeket.

Az egyik mentor barátom szerint egy vállalkozó attól vállalkozó, hogy folyamatosan problémákat old meg és az adott szituációra a lehető legjobb megoldást találja meg. Jelenlegi életszakaszomban, amikor még főleg egyedül dolgozom, gyakorlatilag nincs elszámolható anyagi jellegű költségem, mivel szellemi termékeket, szolgáltatásokat hozok létre, leginkább magyarul és kábé teljesen mindegy, hogy helyileg honnan, minden szempontból a KATA-s egyéni vállalkozói kiváltása volt a logikus lépés.

Valami rejtélyes okból kifolyólag ugyanis például Hargita megyében arra a CAEN kódra (magyarul TEÁOR, ez a vállalkozói tevékenységi körök kiskátéja, ami nagyon ügyesen és előnyösen egységes az EU-ban), amire én szerettem volna, nem lehet átalány adózásos egyénit indítani. Pedig ha valami, akkor a PR, kommunikációs és projekt menedzsmentes munka pont ennek az adózási formának az állatorvosi lova, hiszen alig-alig merül fel leírható költség, főleg így az indulásnál. Az sem volt mellékes érv, hogy a bejegyzés teljesen online ment és bő egy óra alatt megvolt, és közben senki nem kérte tőlem az anyám derékbőségének közjegyzővel hitelesített fordítását három példányban, hogy aztán kiderüljön, az közel sem elég, mert még öt hivatalt kell végigjárnom tíz különböző formanyomtatvánnyal, szó szerint a földszinttől a padlásig.

Nem akarom szidni a román rendszert, mert ugyan a bürokrácia hajmeresztő, de a hátrányai mellett azért előnyei is vannak bőven. Ha bejön és beindul ez a vállalkozósdi, céget már tuti itt indítok, hiszen nem csak az ÁFA alacsonyabb jóval (19 vs. 27%), de egy KFT esetében a mindössze 1 vagy 3%-os jövedelmi adó és mellette az 5% osztalékadó, több, mint szép. Arról nem is beszélve, hogy még mindig meg vagyok róla győződve, hogy Románia – üzleti szempontból is – a korlátlan lehetőségek hazája, hiszen itt még rengeteg minden nincs meg, ami máshol már teljesen általános és bevett, így nem is kell mindig feltalálni a spanyolviaszt, csak jól kell implementálni azt, ami nyugatabbra már működőképes és profitábilis.

Nem véletlen hát, hogy itt adtam be egy üzleti terves versenyre pályázatot, amit megnyerni igen fantasztikus érzés lenne, hiszen azzal a 40 ezer eurós tőkeinjekcióval nem csak embereket tudnék felvenni, de szakmai képzésekre, nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is jutna, és így összehasonlíthatatlanul intenzívebb növekedésre lenne lehetőségem biznisz ügyileg (btw, a pozitív döntés előfeltétele, hogy ne legyen a nevemen vállalkozás Romániában, ez is egy plusz érv volt a magyar egyéni mellett).

Bár remélem és várom a pályázati eredményt, de nyilván nem arra számolok és addig sem vesztegethetem az időt, hiszen közben szinte majdnem minden adott ahhoz, hogy az első szerződésemet megkössem, az első számlámat kiállítsam. Meg persze hogy az első bevételemet, immár vállalkozóként, megkapjam. A következő ilyen irományt már erről szeretném írni, mert szép-szép a sok idea és misszió, de a vállalkozást alapvetően pénzre játsszák, és erről, ebben nekem is, sok más nőtársamhoz hasonlóan, még bőven van tanulnivalóm.

GySzM

Fogalmad sincs, hogy ezt te most itt miért olvasod, hogy én ki vagyok és mi a fenéről írogatok? Az eredettörténethez fusd át ezt az első bejegyzést és ha még mindig érdekellek, vagy egyszerűen csak közel érzed magadhoz a vállalkozói közeget, kövesd be a Nő.Élet.Erő Facebook oldalt is, mert ott fog ez a sztori számodra is még jobban kibontakozni és érthetővé válni!