2018. szeptember 24. hétfõGellért, Mercédesz
EUR = 4.6559 RON
USD = 3.9517 RON
HUF = 1.4386 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2487 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,6%
BET = 8,382.72(0.34%)
Infláció = 5,41%
Alapkamat = 2,25%
ARCHÍVUM

Pontok

közzétéve: 2018-09-13 08:05

Megvan Steve Jobsnak az a híres Stanfordos beszéde (ha nincs, ide kattintva nézheted meg), amelyben többek között a pontok összekötéséről is szót ejt?

(Off: Őszintén szólva, nagyon nem vagyok az Apple alapító rajongója, mert szerintem masszív és súlyosan elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy ma milliók igyekeznek identitásukat egy iPhone birtoklásából eredeztetni, és amitől valami fura, szektás csillogás is ott fénylik csomó almás szemében. Biztos vagyok benne, hogy a pont most bejelentett új széria miatt is tömegek fognak az Apple Store-ok előtt napokig szobrozni, hogy az ismerőseik közül először nekik legyen meg a jócskán túlárazott X valami.)

Ez a beszéde azonban nem érdem nélkül lett olyan ismert, egyáltalán nem véletlen, hogy nagyjából minden második motivációs videóban idézgetik, valóban nagyon betalál. Nálam legalábbis biztosan.

Tehát a pontok egymáshoz kötése.

A videó ezen részében arról van szó, hogy előre, a jövőbe nézve soha nem tudhatjuk, hogy egyes események, történések, legyenek azok éppen jónak vagy rossznak minősítve, mivé fognak összeállni. Azaz mindig csak visszatekintve értjük meg a jelentőségüket és azt, miként alakultunk, változtunk olyanná, amilyenek most vagyunk.

Ez a pontok összekötése sztori akkor nyert magamra vonatkozó értelmet, amikor pár napja, kutatva valami után a „Mindenféle a régi gépről” mappámban, belebotlottam a jó ideje nem látott alternatív önéletrajzomba (volt egy unalmas, szokványos is, de azt ki nem állhattam). Ezt a hagyományosnak éppen nem nevezhető CV-met anno még azokra a pesti állásokra küldözgettem el, amelyeknél reménykedtem abban, hogy a benne foglalt készségeim, képességeim mindegyikét ki fogom tudni használni. Azt hiszem, nem spoilerezem el a poént azzal, hogy nem találtam ilyet, ezért is toporgok most a vállalkozósdi kezdetén.

 

Sokaknak lehet az önéletrajzom eme szelete kaotikus, zavaros, pedig az esetemben tényleg ez van, minden mindennel összefügg, de semmi sem az a klasszikusan szabályos, rendezett. A CV ugye arra kell, hogy felkeltse a figyelmet, hogy az ember az első szelekciós körön túljusson, így jó esetben azokat a dolgokat írja bele, amelyeket a legfontosabbaknak és legelőnyösebbeknek tart magáról. Ahogy így elnézegettem a szubjektíven kiemelt és megjelenített pontjaimat, tulajdonságaimat, bizony rá kellett döbbennem, hogy ezek a kvalitásaim nem véletlenül alakultak és erősödtek fel bennem annyira, hogy betegyem őket egy ilyen doksiba.

Merthogy már az iskoláimnál is problémás volt az, hogy a reál és a humán érdeklődés egyformán erősen dominál bennem, így ha csak az agyam egyik felét használtam, akkor a másik azonnal elkezdett sírni és követelőzni bennem. Ezért nem csoda, hogy a vegyipari szakközépből, a fehér laborköpenyből és a kémiai Nobel-díjas, Marie Curie-s vágyaimból kilépve az érettségi után jogra jelentkeztem, ahová nagy szerencsémre nem vettek fel, hogy aztán később közgázos lehessek. Persze ott sem tudtam elköteleződni egyik szak mellett sem: hiába voltam képes az egyetem látványos kerülése mellett azt abszolválni, végül egyszerre lettem politológus, közgazdász meg sportmenedzser is.

Ugyanez igaz volt a munkáimra is, hol a matematizált, hol a betűfaló énem tört előre, de egyik sem győzedelmeskedhetett sokáig a másik felett. Amikor sales-es, account-os voltam, akkor a szépen cizellált mondatok hiányoztak, amikor meg csak szövegeket fabrikáltam, akkor meg a számok után sóvárogtam. Viszont pont ez a sok kanyar és keresgélés kellett ahhoz, hogy a rengeteg behatás, tapasztalás ma már szintetizálva jelenhessen meg bennem, ezek adják ugyanis az alapját a kreativitásomnak, a rendszerszemléletemnek, vagy akár annak, hogy bármikor bárkihez oda merek és tudok menni, és nem félek előadni az ötleteimet, vagy kéréseimet.

És hogy miért fontos mindez? Mert bizony sokáig borzasztóan irigyeltem azokat, akiknek lineáris és predesztinált életútjuk van, akik már 5 évesen tudták, hogy orvosok, ügyvédek, tűzoltók akarnak lenni és azt meg is valósították, és élik az elégedett mindennapokat az előre látható karrierrel, két-három gyerekkel, a családi házzal meg a kutyával.

Ma már nem vágyom erre. Sőt, hálás vagyok azért, hogy az életem sokszor egészen irracionálisan halad, hiszen emiatt alakult ki bennem az a rugalmasság, hogy szinte bármilyen váratlan körülményhez képes vagyok alkalmazkodni, a probléma megoldására fókuszálni ahelyett, hogy túl sokáig sopánkodnék a miérteken és egyre kevésbé tart sakkban a kényelmesség, vagy a komfortos, ismerős dolgokhoz való ragaszkodás. Ezek pedig mind-mind olyan képességek, amelyek egy vállalkozás felépítéséhez igen jól jönnek.

Egyelőre azt érzem, látom, hogy azon az üzleti területen, ahol mozogni szeretnék, van és lesz is lehetőségem kimaxolni minden erősségem, így végre magamra szabott módon dolgozhatok és alakíthatom az életem. És őszintén, a vállalkozástól azt is remélem, hogy megszabadít végre attól, hogy még egyszer önéletrajzot kelljen kreálnom és azt lebegtetve muszáj legyen eladnom magam valakinek, bárkinek.

Hát így.

 

GySzM

Fogalmad sincs, hogy ezt te most itt miért olvasod, hogy én ki vagyok és mi a fenéről írogatok? Az eredettörténethez fusd át ezt az első bejegyzést és ha még mindig érdekellek, vagy egyszerűen csak közel érzed magadhoz a vállalkozói közeget, kövesd be a Nő.Élet.Erő Facebook oldalt is, mert ott fog ez a sztori számodra is még jobban kibontakozni és érthetővé válni!