2020. január 28. keddKároly, Karola
EUR = 4.7787 RON
USD = 4.3378 RON
HUF = 1.4172 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 3075 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,8%
BET = 10,091.08(-0.14%)
Infláció = 3,8%
Alapkamat = 2,50%
K Plusz tehetséggondozási keretprogram
  • Célkitűzés

    a Kolozsváron és vonzáskörzetében élő tehetséges fiatalok felkutatása és támogatása
  • Részletek

    >>
ARCHÍVUM RSS

iWiW-alapító: a csúcson a felhasználók száma megegyezett a magyar internetezők számával

közzétéve: 2016-08-20 10:53

Az iWiW egykori tulajdonosa mesélt a Kreatív Kolozsváron. Szerinte nagyon egyszerű dolgokkal is el lehet kezdeni vállalkozni, nem kell egyből űrhajóra gondolni.

KK1

Aki most egyetemista, annak nagy valószínűséggel csak a “legendáriumokból” szűrődött át valami minden idők legnagyobb magyar közösségi oldalának történetéből. Most amolyan különleges alkalom volt, hogy a Kreatív Kolozsvár Kávézó szervezőinek köszönhetően Szabó Márton, az iWiW egyik alapítója és egykori vezérigazgatója mesélt az alapítás körülményeiről, a közösségi média azon éveiről, amikor még nem létezett Facebook, és a Google előretörésére is csak számítani lehetett. Majd anélkül, hogy bárkit kritizált volna, kitért a vállalat megszűnésének főbb okaira is.

De előbb kicsit a vállalat történetéről. Az iWiW tulajdonképpen az első magyar közösségi weboldal volt, egyike a világ legelső ismeretségi hálózatainak. Működését 2002-ben kezdte meg WiW néven, 2005 és 2010 között a leglátogatottabb magyar weboldal volt, 2010 márciusára viszont az ötödik helyre esett vissza. A startupot 2006-ban felvásárolta a Magyar Telekom, üzemeltetője pedig a vállalat tulajdonában álló Origo lett.

Az Origo 2014 májusában jelentette be, hogy 12 év után megszüntetik a weboldalt, annak ellenére is, hogy az még 2013-ban is nyereséget termelt.

Hogyan kezdődött a sikersztori?

“Nagyon egyszerű dolgokkal is el lehet kezdeni vállalkozni, nem kell egyből űrhajóban gondolkodni” – kezdte előadását Szabó. Jó példa erre szerinte az iWiW esete is, amely úgy kezdődött, hogy 2002-ben egy Váradi Zsolt nevű srác, aki egyébként webfejlesztőként dolgozott, a szociometria egyik módszerére figyelt fel, amelyet arra használnak, hogy a közösségekben létrejövő kapcsolódási pontokat mérje. A módszer egyik eszköze, hogy az erősebb és gyengébb kötődések szemléltetésére kapcsolati hálókat rajzolnak ki. Váradi és a baráti köre kitalálták, hogy ha online lehetne jelölni a személyek közti kapcsolatokat, akkor ez sokkal szebben megjeleníthetővé válna.

Váradiék úgy képzelték, hogy egy weboldal segítségével a baráti körükben nézik meg a személyes kapcsolatokat. Egy olyan oldalon indult az egész kezdeményezés, amelyen gyakorlatilag semmit nem lehetett csinálni az ismerősök megjelölésén kívül. Ennek ellenére két hét elteltével 200 regisztrált tagot számlált az oldal, az egész kezdett saját életet élni. Szabó szerint csak ezt követően jött rá Váradi arra, hogy a projekt sokkal több is lehetne. És ekkor került Szabó is a képbe.

Egy kocsmai beszélgetés után került a startuphoz

“Az egyik legendás budapesti kocsmában söröztem egyik este, amikor valaki hátulról megveregette a hátamat, és azt mondta, hogy már régen nem léptem be az oldalra. Váradi volt az, engem pedig kicsit idegesített, hogy az oldal tulajdonosa miért nézegeti a belépési adatokat, már akkor felmerültek bizonyos adatvédelmi kérdések” – emlékezett vissza. Beszélgetni kezdtek, és az derült ki számára, hogy Váradi elég nagy zavarban volt, nem igazán tudta, hogy mi lehetne kezdeni ezzel az egésszel.

Szabó rámutatott, hogy már akkor létezett legalább két nyugati kapcsolati háló, de ezek is inkább azon vitatkoztak különböző fórumokon, hogy melyikük lopta a másiktól az ötletet. Ennek fényében nem tartotta meglepőnek, hogy őket is másolással vádolták, viszont ezt előadásában határozottan visszautasította. Szerinte egyszerűen benne volt a levegőben az ilyen oldalak megjelenése, és pontosan azt az időszakot élték 2002-ben, amikor az internet kezdte maga mögött tudni a tudományos korát, egyre inkább vált kommerszé, viszont fontos jellemzője volt annak az időszaknak az is, hogy nagyon kevés ember volt hajlandó még megadni a saját adatait.

“A social networkok fejlődése abban az időszakban teljesen természetes volt, az anonim felhasználás különböző utakon addigra kifutotta magát, az internetes szolgáltatások pedig eljutottak arra a szintre, hogy a különböző ötleteket már kombinálni is lehetett” – mondta Szabó, aki azért megjegyezte, hogy akkoriban azért korántsem rajzolódtak ki ezek a tendenciák ilyen világosan, inkább utólag igazolódott be, hogy tényleg “erre volt az előre”.

KK2

Alig volt akkor még internetező

2002-ben a magyar háztartások 7%-a rendelkezett internethozzáféréssel, és a 14 év fölötti lakosság mindössze 13%-a internetezett rendszeresen. “A kezdeteknél még hihetetlen naivak voltunk, nem tudom, hogy ilyen számok mellett ma akarnék-e bármibe is belekezdeni” – mondta Szabó, aki bevallotta, hogy bár nagyon szerették a projektet, soha nem gondolták, hogy átütő siker lesz. “Megélni belőle lehetetlenség lett volna. (Váradi) Zsolt ráadásul feltaláló típus is volt, nagyon határozottan hangoztatta, hogy nem akar semmilyen reklámot az oldalra, mert a barátaiból nem akar pénzt csinálni” – mesélte, majd megjegyezte, hogy ekkortájt körülbelül 20 ezer regisztrálójuk (vagyis barátjuk) volt.

Elmondása szerint akkoriban a startup fogalmával még szinte senki nem volt tisztában. A dotcom lufi kipukkanása után ráadásul a kockázati tőkések fejvesztve menekültek a kisebb piacokról, így esélyük sem volt arra, hogy tőkét vonjanak be a vállalatba. Erre még az is rátett egy lapáttal, hogy bár nekik meggyőződésük volt, hogy akkor következik be a paradigmaváltás a valós névvel történő felhasználóvá válásban, ebben az elképzelésükben nem igazán hittek mások.

Az alapítást Szabó elmondása szerint mindezek miatt is 2-3 év útkeresési időszak követte, amikor nem igazán tudták megfejteni, hogy miből tudnák finanszírozni az oldal működését. Kialakult viszont egy szubkulturális kör, amely még nyomást is helyezett rájuk, és események megszervezését kérte tőlük, ami részben visszaigazolás is volt a felhasználóktól.

Óriási költségeik voltak

Egy ilyen weboldal fenntartása hatalmas összegeket emésztett fel. “Az akkori két szerverünk egymillió forintba  került, mai teljesítményen egy hasonló eszközhöz ötödannyi áron lehet hozzájutni” – mondta Szabó. Hozzátette, a havi üzemeltetési költség sem volt alacsony, ennek ellenére fejlesztgették az oldalt, és egy jól sikerült ráncfelvarrást követően 2003-2004 környékén úgy döntöttek, hogy előre menekülnek.

Az oldal 2006 októberében újra megújult – WiW helyett felvette az iWiW nevet -, akkor már 120 ezer regisztrált felhasználójuk volt. A megújulást egy hatalmas robbanás követte a felhasználók számát illetően, amelynek volt egy másik magyarázata is, amit Szabó szerint méltatlanul elhallgatnak akkor, amikor az iWiW sikereiről beszélnek. “Abban az évben a Magyar Telekom úgy döntött, hogy megtöbbszörözi a magyar szélessávú internet előfizetőinek a számát, mindezt jelentős reklámkampány közepette. Akkoriban mi sem foglalkoztunk ezzel különösebben, egyáltalán nem számítottunk a felhasználók számának ilyen mértékű robbanására. 2007 májusában, amikor a Magyar Telekom felvásárolta az oldalt, a felhasználók száma elérte a 600 ezret” – magyarázta. Arra is kitért, hogy akkor már olyan kapacitásbeli problémáik voltak, aminek az akkori helyzetükben nem tudtak megfelelni.

“Ebben az időszakban nagyon gyorsan történt minden. Októberben megújult az oldal, decemberben pedig már arról beszélgettünk az üzlettársaimmal, hogy márciusig el fogjuk adni az iWiW-et” – emlékezett vissza. Két dologgal magyarázta, hogy miért döntöttek az eladás mellett: az egyik, hogy ők sem igazán tudták, hogy az oldallal meddig lehet eljutni, ráadásul erőforrásproblémáik is voltak, a másik, hogy egy idő után egyszerűen túl sok pénzt ígértek.

“Öt komoly jelentkező volt az iWiW-re, számunkra különösen előnyös helyzet volt. A végén gyakorlatilag licitáltak a vállalatra” – mondta, majd az online médiapiac akkori helyzetére is kitért kicsit. Rámutatott, hogy 2006-ban gyakorlatilag három nagy cégcsoport birtokolta a magyarországi médiavállalkozások jelentős részét. A cégcsoportok fő bevételi forrásait jelentő hirdetési piac pedig “a győztes mindent visz” elgondolás mentén működött, vagyis mindig a legnagyobb médiacéghez folyt be a hirdetési pénzek zöme. Az iWiW felvásárlása azért is volt stratégiai fontosságú, mert bármelyik nagy piaci szereplő futott volna be győztesként, azonnal az iparág legnagyobb magyarországi vállalatává vált volna.

Végül a Magyar Telekom kínálta a legtöbb pénzt. Szabó szerint a felvásárlás egy nagyon valid üzleti stratégia volt az óriáscég  részéről, és még az iWiW leállását követően sem gondolja úgy, hogy a bukás a vállalatcsoport hibája lett volna. A problémát inkább abban azonosítja, hogy az új tulajdonosnak egyáltalán nem volt víziója, vagy talán csak annyi, hogy tulajdonképpen megvették az iWiW-et, nehogy más vegye meg.

Szabó még egy ideig a felvásárlást követően is maradt az iWiW első embere, később a megváltozott vállalati kultúrával is magyarázza, hogy a szakítás mellett döntött. A csúcson az iWiW felhasználóinak a száma gyakorlatilag megegyezett a magyar internetezők számával. Ekkora méretet szerinte azóta is csak pár külföldi szolgáltató ért el. A közösségi oldalra a leállást követően sem kudarcként tekint – szerinte senki nem tehet a Facebook megjelenéséről -, hiszen kifejezetten a legnagyobb IT cégek képesek arra szerinte, hogy több ciklust vagy piaci trendet is túléljenek.

 

Fotók: Szabó Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.