közzétéve: 2016-06-21 09:31
Cannesban vagyok, itt zajlik most a Cannes Lions. A díjakról, nyertes kampányokról későbbi bejegyzésekben írok, most inkább az összbenyomásaimat osztom meg.
Social media. Öt évvel ezelőtt az foglalta le a Cannesban összegyűlt kreatív szakmát, hogy mit kezdjenek azzal a relatív új jelenséggel, amit úgy hívnak, social media, és a fiatalok láthatóan nagyon rá vannak kattanva. Nagyon élesen emlékszem arra, amikor 2011-ben az AOL egyik vezető kutatója arról beszélt, hogy a tinik még ki sem kelnek az ágyból, máris megnézik a Facebookjukat, és ennek a tébolynak a tudatosítására számsorokat is mutatott. Több ezer emberrel együtt borzongtam és maradtam mindeközben nagyon cool. Persze a legtöbben úgy fogalmazták meg aggályaikat azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba megy a médiafogyasztás, hogy íme, egy új és izgalmas lehetőség előtt állunk. Vagy kudarc előtt, zárom be a gondolatot.
A hangsúly a következő években is azon volt, mit kezdjünk azzal a mainstream jelenséggel, hogy a figyelem a hagyományos kommunikációs csatornák felől a social felé migrál.
Idén, és ehhez 5 év kellett, mintha ismét magabiztos lenne a szakma. Úgy tűnik, a marketterek, nagy közösségi média tulajdonosok és a kiemelkedő kreatív ügynökségek elkezdték érteni, hogy hogyan működnek az emberek a közösségi médiában, és le tudják fordítani a hatalmas adatmennyiséget arra, hogy kit, mikor, hol és mivel érhetnek el – hatékonyan.
**
Gender. Nem kell nagy megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy nap mint nap tapasztaljuk, ahogy a marketing megváltoztatja a kultúránkat. De ezt a banális tényt reklámszakembertől itt, Cannes-ban még nem hallottam. A nekik udvarló popsztároktól, tudósoktól, civilektől igen, reklámosoktól nem.
A kommunikációs szakma számára az, hogy mi is formáljuk a kultúrát, nehezen értelmezhető, egyrészt azért, mert banális (mint ahogy banális az, hogy a halászok halat fognak, a pékek kenyeret sütnek), másrészt azért, mert az állítás azt feltételezi, hogy a marketing kívülről és nem belülről hat, ami alapvetően hibás. Idén több reklámos is kitért arra, hogy van egy bizonyos dolog, amin változtatni kell, mert alapvetően csak ez a szakma változtathat, senki más. Ez a női test hagyományos, bevett, de egyre kevésbé elfogadott reklámipari tárgyiasítása. Idén először találkoztam olyan érvekkel, amelyek nem a radikális feminizmus, hanem a kommunikációs szakma logikájában érvelnek a női (vagy férfi!) test tárgyiasítása ellen. Például: nem egyértelmű, hogy ez tényleg mindig hat. Nem egyértelmű, hogy a szex elad mást is, mint szexet. Nem egyértemű, hogy nincsenek hatékonyabb megoldások. Nem egyértelmű, hogy számtalan esetben a dolog nem inkább rombolja, mint építi a brandeket. Azok számára, akiket a téma behatóbban érdekel, részletek itt.
**
VR. A Google, a Samsung és számos fejlesztő idén is teljesen rákattant a VR fejlesztésre, és végre a tartalomgyártásra. A tavalyi év egyik szenzációja kétségtelenül a Google Cardboard volt, ami nem más, mint egy kartondobozból készült pár dolláros VR interface, amiben a meghajtó az ember okostelefonja. Ezt bele kell helyezni, és a dolog alkalmassá válik 360 fokos klipek megnézésére. Én megnéztem, ahogy egy szőke modellt végigkerget egy űrlény, és búvárperspektívából is bámészkodtam a korallok között. A sztorik egyre jobbak, a minőség egyre jobb, de a nagy ötlet arra, hogyan kell használni ezt az új médiumot, még várat magára.
Fotók: Julian Cheong
