2017. március 27. hétfõHajnalka
EUR = 4.5552 RON
USD = 4.2149 RON
HUF = 1.4719 RON
GDP-növekedés = 4,8%
Átlagbér = 2076
Munkanélküliség = 6,1%
BET = 7,981.01(0.24%)
Infláció = -0,2%
Alapkamat = 1,75%
Diósi László blogja
  • Bank szektor
  • OTP Románia
  • Vezérigazgató
  • >>
ARCHÍVUM RSS

850 …

… romániait ítéltek el különféle korrupciós bűncselekményekért az elmúlt két évben, írta még május végén a sajtó
http://www.romania-insider.com/over-850-romanians-convicted-for-corruption-ministers-mps-judges-mayors-prosecutors/123600/
És hogy a dolognak lesz folytatása is, azt a 4200 megnyitott büntetőügyből sejthetjük
http://www.agerpres.ro/justitie/2014/05/30/peste-900-de-inculpati-trimisi-in-judecata-de-procurorii-anticoruptie-in-primul-an-de-mandat-al-actualei-conduceri-dna-19-00-35

Sok évvel ezelőtt, még kezdőként a romániai üzleti életben a többi gazdasági-társadalmi folyamattal és jelenséggel együtt természetesen a korrupcióról is sok véleményt hallgattam meg. Ezek nagyjából ugyanazt a sommás megállapítást tartalmazták: a korrupció amolyan törökös-görögös-baksisos hagyomány alapján része a rendszernek és a mindennapi életnek, sok szakmánál hallgatólagosan a fizetés kiegészítéseként tekintenek rá. A fizetendő összegek ennek megfelelően ezeken a szinteken szerények és gyakorlatilag nyilvánosak voltak, és világítótoronyként mutatták a rettenetesen bonyolult jogszabályi és bürokratikus keretek dzsungelében a legrövidebb utat.
Igazából senkit se zavart alapvetően, és mindenki beépítette a költségeibe. Ezt a hozzáállást meglehetősen furcsállottam akkoriban, de nemrég egy közel-keleti beszélgetőtársam felvilágosított: „Korrupció?! Az nálunk nincs. Ellenben kisebb összegekkel rendszeresen kifejezzük az ügyintéző gyors, pontos és felelősségteljes munkája iránti nagyrabecsülésünket.” Na igen, így már érthető.
Persze, mindenfelé suttogtak arról is, hogy „fönt” „érinthetetlenek” vannak és körülöttük csúnya dolgok történtek azokban a kaotikus kilencvenes években és azóta is. Suttogtak az emberek sok mindenről, én meg egyre csak azt gondoltam magamban, hogyha ez ilyen nyilvánvaló, akkor hol maradnak a hatóságok, miért nem lépnek?
Elég ha a “KAPITALISM – reţeta noastră secretă” című filmre gondolunk, ahol elég kendőzetlenül beszéltek elég sokan elég sok mindenről – következmények nélkül.

És – természetesen – a dolgok durvulni kezdtek. Az üzenet, hogy „fönt” nincsenek következmények teljesen átment, és „lent” is mind általánosabb majd mindennapos jelenség lett az, amit ma befolyással való üzérkedésnek, hivatali visszaélésnek, csúszópénz-elfogadásnak, adókerülésnek nevezünk.
Üzleti tárgyalásokon általános lett a „mi van ebben nekem?” vagy az „ismerek valakit, aki el tudja intézni, hogy” – hozzáállás, egyre több „nagy” üzletről lehetett hallani.
A 2009-ben kitört válság tovább rontott a helyzeten, az üzleti etika soha nem látott mélypontokra zuhant. A szállítók, hitelezők, üzleti partnerek kisemmizése, a manipulált fizetésképtelenség és a csalárd csőd szinte járványszerű méreteket öltött.
Ebbe a társadalmi tükörbe vágták bele az igazságszolgáltatás kalapácsát két évvel ezelőtt a most is tartó rendcsinálási kampány képében, aminek eredményeként számos politikus, miniszter, államtitkár, rendőr, vállalkozó, ügyész, bankár, bíró, orvos, sportoló, közhivatalnok tapogatta meg a tégláját a börtönökben. Nagyhatalmú csákmáték és stikliző tanárok egyaránt a bírák elő kerültek.
Hogy ennek a kampánynak ki / mi a mozgatórugója az most egyáltalán nem érdekes; sokkal fontosabb az, hogy mi az eredménye és meddig fog tartani.
Ezen a ponton a romániaiak és a külföldiek véleménye merőben eltér egymástól. Mi még jól emlékszünk arra, hogy amikor a schengeni csatlakozás elhalasztásának réme először fölmerült akkor a Hatalom, hogy megmutassa: nálunk rend van, egyfajta duzzogásból hirtelen többtucat vámost tartóztatott le, de pár nap után ez a hév azonban alábbhagyott. Ezt követően is volt egy-egy igazságszolgáltatási kampány, amit a legtöbben az egyes érdekcsoportok közti küzdelemnek fogtak föl. Ezeknek a korábbi, gyorsan alábbhagyó hullámoknak és a korrupció kiterjedésének (meg mindennapi tapasztalataiknak köszönhetően) a romániaiak hiszik is meg nem is, hogy ennek a hullámnak lesz hatása – de inkább azért nem hiszik.
A külföldieket viszont pozitív értelemben sokkolja ez az egész. Nem tudják hova tenni, mert nem illik bele a térségről felállított előítéletes képükbe. Ilyen léptékű korrupció-ellenes fellépéssel még nem találkoztak; nemcsak itt, az egész világon sem. Többször visszakérdeznek, hogy jól hallották-e a számot, hogy az illetők tényleg ülnek-e, hogy tényleg a nagykutyákat is utolérte-e a sorsuk?
A külföldiek meggyőződése, hogy ha ez a trend tovább tart, akkor egészen normális és tiszta gazdasági feltételek alakulhatnak ki nálunk.
Nálam a kezdeti szkepticizmus kezd felengedni és mára azt mondom: igazuk lehet. Ha ez a küzdelem nem marad kizárólag kampány, hanem rendszer, a mindennapi élet része lesz, és még évekig tart, nem függve konkrét időpontoktól (pl. választás) vagy személyektől, akkor igenis jó esélyünk van a történelmi hagyományokkal szakítani és a jó értelemben vett európaisághoz csatlakozni. Egyre érzem a korrupció-ellenes harc hatását a hétköznapokban, a magatartási formák kezdenek változni, és lassan-lassan talán majd új, jobb formában rögzülnek.
Az is igaz, hogy hosszú az út még és rengeteg az állomás. A korrupció leküzdésével párhuzamosan kell a költségvetési, az államigazgatási, a mezőgazdasági, az igazságügyi, az oktatási stb. reform is, azok nélkül az egész csak egy izgalmas, lezáratlan fejezet marad.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.